A Balaton-felvidék északnyugati kincsei: Hévíz, Keszthely, Rezi, Tapolca, Szigliget és ráadásként Bakonybél
A nyár első hetét Tapolcán töltöttük, ahová háromnapos kék túrázást terveztünk be. Sajnos egy kiújult térd fájdalom ledöntötte ezeket a terveket, de így is kihoztuk a nyaralásunkból a maximumot. A beszámolót két részre szedtem, az első rész itt olvasható, a második pedig ez.
2. nap
Hévízi Tófürdő
Első utunk a híres Hévízi-tóhoz vezetett, amit talán senkinek se kell bemutatni. Pár érdekességet azért elhoztam, amelyek talán annyira nincsenek benne a köztudatban. A tó alatt 38,5 méter mélységben található a forrásbarlang, ahonnan a 40 Celsius fokos gyógyvíz feltör. Mire a víz felér, a felszínén nyáron akár 36, télen pedig 24 fokos is lehet. A vízállomány 72 óránként teljesen kicserélődik. A tóban tündérrózsák, halak, ebihalak élnek, a tó körül pedig 50 hektáros erdő található.
Mi 3 órás belépőt váltottunk. A tóban való fürdés mellett kipróbáltuk az ülő medencét, és az iszap medencét is. Ottlétünk eleje felé egy kullancsot találtunk a térdem alatt, de ezt az elsősegélyen kiszedték.
Természet Háza Látogatóközpont és Festetics Imre Állat- és Vadaspark
Egy ebéddel később, a Festetics Imre Élményközpontba látogattunk el, amelyről ezelőtt nem is tudtunk, csak az útszéli táblák hívták fel rá a figyelmünket. A keszthelyi park 2012-ben nyitotta meg kapuit, s három részre tagolható.
Az első, a Természet Háza, amely egyben a bejárat, kassza is. Itt a Keszthelyi-hegység növény- és állatvilágát ismerhetjük meg jobban. A kiállítás kellemesen interaktív, se túl hosszú, se túl rövid.
A következő rész az állat- és vadaspark, amely őshonos állatokat mutat be. Az első részen, a látogatóközpont mellett, magyar kecskéket, juhfajtákat, vaddisznókat, muflonokat, gímszarvasakat tekinthetünk meg. A vadak kifutói mentén vadászlesnek kinéző kilátókat is építettek, hogy az esetleg elbújt állatokat jobban megtalálhassuk. A dámvadak mellett tudunk kimenni a területről, ahol egy aszfaltos úton kell átkelnünk, hogy a szemközti állatpark részre is be tudjunk menni, ahol egy elektromos beengedő kapu vár minket. Itt őshonos haszonállatokkal találkozhatunk, úgy mint, mangalicával (fekete, szőke, vörös), puli kutyákkal, magyar bivalyokkal, magyar tarka szarvasmarhával, nyulakkal, ludakkal, kacsákkal és tyúkokkal.
Rezi vár
Amikor a kéktúra 3-as szakaszán jártunk nagyon sajnáltam, hogy időhiány miatt kihagytuk Rezi várát. Ma még belefért az időnkbe s energiánkba, ezért ellátogattuk megnézni. Reziből táblák mutatják az utunkat, majd a település utolsó házait elhagyva, nagyjából 3 km-en át egy földúton tudunk eljutni a parkolóig. Az út köves, vízmosásos, de autóval és motorral megközelíthető. A parkolótól nagyjából egy kilométert kell megmásznunk, mire a várhoz érünk. Előtte egy nagy rét terül el, több paddal és tűzrakással. Ennek a túlvégén található egy információs tábla, amelyet elolvasva megtudtuk, hogy a 418 méter magasan álló vár 1292-1307 között épült. A sokszor gazdát cserélt erősség 1588-ban még biztosan állt, viszont egy 1592-es oklevélben már romos várként hivatkoznak rá. A két kaputornyot a saját tulajdonos robbantatta fel, így tönkretéve, s hátrahagyva az ekkorra már nem jelentős erődítményt.
A várrom jelleg a mai napig megmaradt, bár a bejáratot jó pár éve, vagy évtizede felújították: kaput és tetőt szereltek fel. A munka itt nagyjából meg is állt, de nehéz megmondani, hogy ez jó vagy rossz a várnak. Nekünk tetszett a vadsága, de elszomorító, hogy egy ilyen gyönyörű helyen fekvő várral nem törődnek. Bár így legalább kevesebb ember tud róla, amely egy kis pluszt adhat a kirándulóknak.
A vár több pontjáról a kilátás elképesztő. Szavakkal nagyon nehéz leírni, ezért inkább idézném is magam: "Marci, ez olyan kibaszott szép. Nem is tudom máshogy mondani.". Láthatjuk a Zalaszántói Béke Sztúpát, a Sümegi várat, kicsit előtte Tátika várát - tehát pontosan azt a vidéket, ahol előző nap kéktúráztunk.
Később, vissza a parkoló felé egy sikló siklott el előttünk, aztán amikor már az autóval haladtunk lefelé, egy őzike, majd egy nyúl szaladt el előttünk. A település széle felé pedig fácánt is láttunk. Tiszta állatkert!
3. nap
Tapolcai-tavasbarlang
A Tapolcai-tavasbarlangot 1903-ban véletlenül fedezték fel kútásás közben. Tíz évvel később a nagyközönség előtt is megnyitották. Járatait a hideg karsztvizek és meleg vizek alakították ki. 1980-ra eltűnt a víz a tavas részből, de az ezredfordulóra visszatért. Jelenleg a felfedezett barlangrendszer hosszúsága nagyjából 15 km hosszú, de rengeteg felfedezetlen rész vár még a barlangászokra. Sokhoz 2-3 órát kell kúszni-mászni, mire megérkeznek egy terembe. A Kórház barlangot 1925-ben fedezték fel, de csak 1972 óta kezelnek itt légúti megbetegedésben szenvedőket.
A feljebb taglalt információkat mind a tavasbarlang kiállításán vezetett csoportos túra alkalmával tudtuk meg (meg persze ennél többet is). Ezt egy 10 perces film megnézése követte, s utána mentünk le a barlangba csónakázni.
Tapolca
Tapolca másik nagy látványossága a Malom-tó, amelynek vize összeköttetésben van az előbb bemutatott tavasbarlanggal. A tavat öreg épületek és hangulatos vendéglők ölelik körül, továbbá a szállásunk is itt volt. A tóban rengeteg hal és tőkés réce úszkál, de egyik nap még egy sikló is volt benne. A néhai vízimalom mellett folyik le a tó vize, amely mentén nagyon hangulatos sétányt emeltek. A Tapolca-patak a Balatonig csordogál.
A település belvárosát több szobor is díszíti, mint például a tó felett lévő Négy Évszak és a Kiskirálylány, amely Budapesten, a Duna-korzón is látható. Mindet Márton László készítette.
A tapolcai látkép része még a híres Y-házak, amelyeket a '70-es és '80-as években építettek. A lakótelepen 9 darab, 11 emeletes épület áll, amelyek jellegzetes, Y alakot alkotnak. Ilyen lakótelep nincs még egy az országban.
Szigligeti vár
A napunkba belefért még egy várnézés, így elmentünk az eredetileg is tervezett Szigligeti várhoz. Az erődítmény alatt megettünk egy finom fagyit, az ország egyik legjobb fagyizójában. Ezt követően, ahogy caplattunk fel a várkapuhoz, az út mentén megnézhettük Rezi, Tátika, Hegyesd, Csobánc és Szigliget várainak makettjét.
A lépcsőzetes várat a 1260-62-ben emelték, de később több ütemben bővítették. Védelmi szempontból nagyon jó helyen volt, hiszen a Balaton partja melletti hegyen helyezkedik el, 230 méter magasan, ahonnan most is 360 fokban tudunk körbetekinteni. Akkoriban ez nagyon fontos volt, mert a Balaton déli partját a törökök uralták, így a vár a balatoni végvárrendszer része is volt. Az erősséget a török sosem tudta bevenni. A vár hosszú és lassú pusztulása a 17. században kezdődött.
Az erőd szinte összes termében interaktív kiállítások vannak, amelyek során nagyon sokat lehet olvasni, s megtudni, többek között a várban zajló életről, a vár történelméről, a konyhájáról, és általánosságban a balatoni végvárakról. Emellett, ezen termekben hűvös is volt, ami a kezdeti nyári melegben menedéket jelentett. Nekem legjobban a balatoni végvárakat bemutatóterem tetszett, ahol egy óriás fém Balaton asztal és öt vár másolatának társaságában lehetett többet megtudni ezek jelentőségéről. De ezen kívül a kis makettek is nagyon tetszettek, amelyek bemutatták a vár konyháit, pincéit, mert valami vicceset mindig lehetett itt találni (pl. kocsmai verekedést). A kilátás pazar, láthatjuk a Balatont, Fonyódot, a Badacsonyt, de éles szemünkkel a feljebb említett Rezi várát is megláthatjuk.
4. nap
Pannon Csillagda
Hazautazásunk alkalmával ellátogattunk Bakonybélbe, hogy megnézzük a Pannon Csillagdát, Magyarország első számú, komplex csillagászati ismeretterjesztő centrumát. A mottó helytálló, s minden belefoglaltatik.
A kiállítás során megismerkedünk a csillagászat történetével, a meteorokkal, a navigációval, a bolygókkal, a Nappal, az univerzummal, és természetesen az Apolló-programmal, a Holdra szállással és a Mars kutatással is. A planetáriumban minden óra egészkor kezdődnek előadások, ezt az élményt mi sem hagytuk ki: A Naptestvér Éneke c. filmet tekintettük meg. Derült idő esetén a naptávcsövet is lehet használni, nekünk ez most sajnos kimaradt.
Egyetlen egy hiányérzetem volt a fantasztikus helyen: Farkas Bertalant, a magyar űrhajóst sehol sem említették meg.
Ezt követően, hazafelé menet még megálltunk Veszprémben ebédelni, kicsit sétálni. Ezzel zártuk a nyári eleji szabadságunkat.