A semmeringi vasút mentén
Csak megyek itt egyedül, nincs a közelben senki, nem is ismerem a tájat, hiszen külföldön vagyok, de csak megyek, haladok, hallgatom a szépen énekelő madarakat, oh, ismét jön egy vonat, hallom a hangját!
2022 első júliusi hétvégéjén utunk újra Semmeringbe vezetett. A fiúk egész nap a bike parkban voltak, én pedig újra elmentem egyedül kirándulni. Legutóbb Sonnwendstein csúcsára sétáltam fel, most pedig a világörökség részét képező semmeringi vasútvonal egy részét látogattam meg.
A körtúra kiinduló helye a Semmering Bikepark parkolója. A körforgalomban az első lehetőségnél tértem le, majd a bevezető út, széles járdáján haladtam lefelé óvatosan, mert sok csiga is volt ott rajtam kívül. Az első élesebb kanyarnál egyenesen haladtam tovább, be a fák közé. Itt egy aszfaltos úton sétáltam tovább lefelé, a Semmering vasútállomáshoz.
Az állomás mellett folytatódik a piros és sárga jelzésű út, ezt kell követnünk. Az egész útvonalon sűrűn találkozhatunk sárga turistatáblákkal, amelyeket én a német nyelv ismerete hiányában nem értettem, de volt egy kis vonatos logó, Bahnwanderweg felirattal, amely végig elkísért, szóval talán kijelenthetjük, hogy jó, ha ezt követjük - egyébként a piros és sárga jelzés is megteszi.
Pár percig még a vasút mellett haladunk, útközben elmegyünk egy vonatos játszótér és pár kis házikó mellett, amelyek kertje roskadozik a veteményestől. Majd átmegyünk egy kis alagúton, hogy a sínek túloldalán folytathassuk utunkat, ahol pár méteren egy kicsit erdősebb tájon haladhatunk. Kicsivel később a balunkon megláthatjuk az első vasúti hidat, amely alatt egy kis vízesés is csordogál.
Pár lépés után kiérkezünk Wolfsbergkogel vasútállomáshoz, amely egy nagyon kicsi, de takaros megálló. Ezt követően egy kicsit felfelé kell haladnunk, elmegyünk egy óriási, de már régen elhagyott épület előtt, amely egykor szanatórium volt.
Ezt követően több felé is mehetünk tovább, én a jobb szélső ösvényt választottam, mert ez elvisz egy kilátóhoz. Bármerre nézünk fenyőfákat, fenyőbokrokat látunk, emiatt isteni fenyőillat is terjeng a levegőben. A kicsi fából készült Doppelreiterkogel (919 m) kilátóban 360 fokos panorámában tekinthetünk szét, s láthatjuk, hogy honnan jöttünk, s hova tartunk.
A kilátó előtt leereszkedünk, majd tovább haladunk a kis ösvényen, amely hamar a 20-Schilling-Blick kilátóponthoz vezet. Nevét onnan kapta, hogy a 20 Schillinges papírpénzen ez a táj volt látható. A látvány elképesztő, a messzebb lévő, kopár hegyek előtt, dimbes-dombos hegyek, zöldellő fákkal és fehéredő sziklákkal, mindez tetézve az öreg vasútvonal viaduktjaival.
Több pad és néző- vagy fotó pont is várja itt a túrázókat, kicsit tovább haladva az ösvényen egy fa fotókeretnél fényképzeztem, amikor éppen egy olyan hosszú teherszállító vonat jött, amely ahogy átment az alagúton, egyszerre láthattam mind a két oldalán a szerelvényeket. Ekkor még nem tudtam, hogy ehhez a sziklához és viadukthoz tartok.
Tovább gyalogolva nem volt semmi érdekesség, a sárga nyilas oszlopok mutatták, hogy merre kell haladnom, hol aszfaltos, hol régi erdészeti úton, hol erdei ösvényeken. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a lefelé vezető út felé nézve, két fenyőfa között egy nagy viaduktot látok elérhető közelségben. Ez lesz az első nagy hidunk, a Fleischmann viadukt (828 m). Ahogy lefelé ereszkedünk, s közeledünk hozzá, egyre nagyobbnak és monumentálisnak hat. A közelben kolompoló hangot lehetett hallani, biztosan alpesi bocik pihentek arra. Már feltűnt, de nagyjából itt fogalmazódott meg bennem, hogy a vonatok sűrűn, nagyjából 10 percenként járnak, és többségük teherszállító.
A híd alatt kell átkelnünk, a túloldalán két kis házikóba kukcskálhatunk be, illetve egy kis csillét nézhetünk meg. Az autóútról letérve, egy kis tisztásra érünk, ahol a sínekkel egy vonalba kerülünk. Ahogy itt álltam és nézelődtem, feltűnt, hogy a felette lévő hegy oldalán túrázók mennek: "jé, oda én is felmegyek?" gondoltam. És bizony, egy szendvicsevéssel később így is lett. Nagyjából 30 méterrel a sínek felett a hegy oldalában folytatódik az utunk, ahol többször is érdemes megállni és körülnézni, mert a panoráma csodálatos.
Kicsivel később megjelenik a szemünk előtt a másik nagy viadukt, amelyet még a schillinges kilátópontról láttunk: a Kalte Rinne viadukt. Ahogy közeledünk felé, elmegyünk a Ghega múzeum mellett. Carl Ritter von Ghega volt a semmeringi vasút tervezője, és az építés vezetője. 1848 és 1854 között épült fel, s ezzel Európa első hegyi vasútja lett. A vonal igen nehéz terepen halad, így nem meglepő, hogy a 41 km hosszú vasúti szakaszhoz 460 méteres szintkülönbség, 14 alagút, 16 viadukt, több, mint 100 kőhíd és 11 vashíd párosul. Érdekesség, hogy a leghosszabb alagút 1431 méteres. A vasút elkészítése során már megnőtt az érdeklődés a környék iránt, számos szálloda is épült, fellendült a turizmus, s a téli sportok iránti igények is.
Noh, de térjünk vissza a jelenbe! A Kalte Rinne viadukt, annyiban más, mint az előző, Fleischmann, hogy ez kétszintes. Itt már több emberrel találkoztam, voltak autósok, motorosok és országútisok is. A híd lábánál pedig egy nagyon szép színes mozaikot is kiállítottak.
Nagyjából egy kilométerrel később elérkeztem Breitenstein településre, ahol, amikor az útnak vége lett, balra fordultam, majd az első lehetőségnél jobbra, fel az erdőbe, a zöld jelzésen. Az útvonal egy hegyen át vezet, nagyjából csupán 1,5 km-t kell megtennünk, de eközben 202 méter szintemelkedést kell leküzdenünk. Hol régóta nem használt erdészeti úton, hol az ezeket összekötő kisebb nyomvonalakon kell haladnunk, de nem szükséges elővennünk a térképünket, nagyon szépen és láthatóan vannak festve a zöld jelek. Amikor itt kapaszkodtam, a fejem felett többször megjelent egy ragadozó madár, reméltem, hogy nem engem nézett ki vacsorának.
Az ösvény becsatlakozik egy olyan útba, ahol korábban már jártunk. Itt van is egy pad, amin kifújhatjuk magunkat. Meg is érdemeljük ezt, és szükségünk is lesz még a tartalékjainkra, mert a felfelé gyaloglás csak folytatódik! Követjük tovább a zöld jeleket, elmegyünk egy focipálya mellett, majd egy szoborpark melletti aszfaltos úton kapaszkodunk fel, amely bevisz egy fenyőfákkal teleültetett részbe, ahonnan kilyukadunk egy utca szélén. Innentől én már nem turistajelzéseket, hanem utcákat követtem: az Adlitzgrabenstraße, majd a Villenstraße, s végül a Südbahnstraße utcákon haladtam lefelé, miközben gyönyörködhettem a tájban, a fákban, néhány szép és néhány régóta elhagyatott házban. Ezen a szakaszon három siklóval is találkoztam, az egyik még rám is szisszent.
Visszaérkezünk a semmeringi vasútállomás felé, ahol a piros és zöld jelzésre térünk át. Egy nagyobb lakóépület és szálloda mögötti úton haladunk, amelyből földes-murvás út lesz. Szükségünk van az összes tartalékunkra, mert árnyék nincs, és egy kilométeren 98 métert kell megmásznunk. A végén a Szent család-plébániatemplomot nézhetjük meg, amely 1894-95-ben épült.
A templom mellett egy hatalmas nagy épület található, ami nem más mint a Hotel Panhans. A hotel eleinte 44 szobából állt, de ez később 400 szobásra duzzadt. Több, mint 200 méteres homlokzatával sokáig Európa legnagyobb hotele volt. Az első világháború után, 1934-ben itt nyílt meg Ausztria első kaszinója. A tekintélyes épület és templom szinte lenéz Semmering völgyébe.
Innen már csak körülbelül 1 kilométert sétálunk lefelé a gyalogosoknak fenntartott úton, s így kényelmesen leereszkedünk Semmering központi parkolójába, a felvonó elé.
A körút során nem siettem, hiszen tudtam, hogy az egész napomat erre szántam, bár az első 3 km után annyira kíváncsi lettem mindenre, hogy a lassú tempómat felválltotta a normális, szokásos tempóm. Sokszor megálltam fényképezni, vonatot nézni, vagy csak úgy bámészkodni. A kaptatók nem voltak olyan kellemesek, de ez inkább azért is volt így, mert akkorra tűzött a legjobban a nap, illetve mert nem ilyen alpesi meredekséghez vagyok szokva. Ez persze nem volt baj, ettől lett szép, kerek az egész.
Útvonal: Semmering központi parkoló -> Semmering vasútállomás -> Wolfsbergkogel vasútállomás -> Doppelreiterkogel -> 20-Schilling-Blick -> Fleischmann viadukt -> Kalte Rinne viadukt -> Semmering -> Semmering vasútállomás -> Szent család-plébániatemplom -> Hotel Panhans -> Semmering központi parkoló
Km: 17,6 km
Szint: +990 m; -790 m
Mozgási idő: 4:58
Egész idő: 5:34