Autóval a Mátrában és környékén
Április 30-án volt az idei év első nagy túrája. Én felfedezni akartam, Marci vezetni, ezért ötvöztük a kettőt: elmentünk a Mátrába. Megnéztük a Visontai erőmű bányját, a Kisnánai várat, a Siroki várat s a mellette lévő Barát és apáca sziklát és az Oltárkövet, majd felmentünk a Kékestetőre, és végül a Galyatetőre is.
Visontai erőmű bányája
Mint mondottam autós-gyalogos kirándulásra indultunk. Ennek első állomása Magyarország második legnagyobb erőművének bányája volt. Visonta Gyöngyös mellett helyezkedik el, ezért nem egy nagy kaland megtalálni. Már csak azért sem, mert a Google műholdjai is üvöltenek, hogy "uramisten, itt van valami":
A hármas út kanyarjában van egy "ha keresed - megtalálod" kilátási placc, ahol rá lehet látni a bánya egy részére. Eléggé döbbenetes látkép fogadja az ide érkezőket, még 50 mammutnyi nagyságú gépek is vannak a horizonton. A kilátás sajnos egy síkban van a bányával, így nem lehet az egészet belátni.
Kisnánai vár
Innen a 19 km-re lévő Kisnánai várhoz mentünk. Ha a gps nem szól, hogy megérkeztünk, simán elmentünk volna a vár mellett. Mert, hogy az nem egy dombon van, ahogy a magyar ember megszokta, hanem egy síkban a falu többi házával. A belépő kifizetése után felfedeztük a 11-12. században épült várat. Rendezett, takaros, szép, felújított állpotban van az építmény, amelynek kertjében még sétáló pávát is láttunk. Érdekesség, hogy itt található hazánk legnagyobb opálja, de akit nem kötnek le a kövek, annak bizonyosan tetszni fog a vár legmagasabb pontjáról nyíló kilátás:
Siroki vár
Ez után átmentünk a pár faluval odébb lévő Sirokra, szintén várat nézni. Anno még gimnazista koromban, egyik évben itt tölüttük az osztálykirándulást, de nem mentünk fel a várba. Visszagondolva meg tudom érteni, dőltünk volna el a hegy kaptatóin a nagy melegben, mint a felállított dominó darabok. Mi most csak azért nem dőltünk ki, mert szerencsére jött egy kis eső, amíg felvonszoltuk magunkat a vár bejáratához a parkolóból. De nyugi: meg fogja érni a kaptató még 40 fokban is.
Ha valaki szeret várakat megnézni s megmászni, akkor a Siroki várat írja fel a bakancslistájára! Pár éve lett felújítva, így nagyon izgalmas a vár felfedezése és több interaktív része is van. A belépő megérte a pénzét, noh. Ahol nehézkes lenne a járás, de szép a panoráma oda felszereltek lépcsőket, járdákat. A várból és a vár alatti sziklákról láthatjuk a vár alatt elterülő falut, egyik oldalról a Mátrát, a másik oldalról a Bükköt.
Erre azért a helyiek is ráéreztek. Kiraktak egy padot a vár fala mellé, ahol lehet nézelődni. Ha a faluban laknék biztos ez lenne a meditálós helyem:
Barát és apáca sziklák, noh meg az Oltárkő
Hát ezek az oltári nevek!
Bevallom, engem nem érdekeltek, "sziklák, na bumm, ugyanazt látom róluk, mint a várból", de Marci rábeszélt, hogy nézzük meg. De jól is tette, hogy rábeszélt!
A siroki vár mellett találhatóak a sziklák. Látod, ott van fent a vár, ott az ösvény, és tadáá, én már a szikla mellett is vagyok:
Ez amúgy pont a Barát szikla...vagy az Apáca szikla. Nem tudom, nem mutatkoztak be. Nagyon szépek és érdekesek, megéri megnézni, ha már az ember pont ott van mellettük a várnál.
De ami nekem jobban tetszett az az Oltárkő. Ennek a nevét nem is tudtam, csak hosszas keresgélés után találtam rá. Nah és miért ilyen oltári a neve? (ezt a viccet többet nem sütöm el, ígérem) Mert egy oltárt formáz, ami valószínűleg (és ha hihetünk a mendemondáknak) egy oltár volt sok-sok évvel ezelőtt:
Nagyon jó volt enenk a sziklának a tetetjén ülni, pihenni, szívni a friss levegőt és csak nézni a tájat. Utána meg jó sok képet csinálni :)
Kékestető
Magyarország azon pontja, amit nem kell bemutatni senkinek sem. Hát mi ketten mindig megszívjuk ezzel a hellyel... December 30-án elmentünk, hogy megnézzük a kilátót és abból a kilátást. A felvezető utat a rendőrök a rossz időre való tekintettel lezárták. Nem jutottottunk fel. Ezen a szép tavaszias napon pedig 17:09-re sikerült odaérnünk a küszöbre, de a hely már 17:00-kor bezárt. Kérdem én: jó idő van, sok az ember (tényleg nagyon nagyon sokan voltak), akkor miért kell mindennek (tényleg mindennek) bezárnia kis hazánk egyik legforgalmasabb kiránduló helyén?! Nem értem. Sehogy se akar ez nekünk összejönni...
Itt egy kép, hogy bizonyítsam szomorúságunkat:
Galyatető
Szóval annyira szomorúak voltunk, hogy elmentünk a Galyatetőre. Mert, hogy az említett december 30-ai napon is ezt csináltuk. Akkor Marci megmászta a kilátót. Én harcoltam, de nem sikerült. Hideg volt, fújt a szél, a lépcsőn minden jég volt...húú, a tél erősebb volt, mint én. Addig a részig bírtam elmenni, amikor a téglából beton lesz. Ott végem volt. Lejönni is alig bírtam.
"Na, de én majd most megmutatom ennek a kilátónak, hogy ki itt az erősebb!" felkiáltással neki is iramodtam. És nyertem. A boldogság leírhatalan, de Marci megörökítette képekben, amiket nem vállalok fel.
Arra figyeljetek, hogy ez a gyönyörű, díjazott kilátó 200 Ft-os érmével látogatható. Legyen nálatok, mert különben nem tudtok feljutni!
Nagyjából így kell elképezlni ezt a kirándulásunkat. Persze a Google fakultatív adatokat ad:
