2023 november közepén egyesületünk egy közös évzáró kirándulást szervezett a nálunk végzett túravezetők részére. Kriszti és én közösen terveztük meg, amelyben nagy hasznunkra vált az ő helyismerete: remek történeteket osztott meg velünk s csodás helyekre kalauzolt el minket. 

A budakalászi Egészségháznál találkoztunk vasárnap reggel. A Klisovác utcán sétáltunk ki a városból, hideg reggeli fuvallatokkal kísérve. Egy út menti keresztnél balra tértünk, ahol több kerítés is jelezte a lófutattókat s a lovardák területeit. A földutakat megfagyott sár kísérte, néhol pár befagyott pocsolyával. Egy kisebb emelkedő után megérkeztünk az Ajmanica-fennsík utakkal tarkított, panorámás részére. A gyep és pár bokor uralta területen előttünk magasodik a Monalovac, az Ezüst-Kevély és a Nagy-Kevély. Mögüttünk pedig a Budakalászon és Pomázon túl emelkedő Kő-hegy és Csikóvárak. Miközben hallgattuk az előadást a város történelméről, több lovas és kutyasétáltató is elhaladt mellettünk. Ha akarnék se tudnék mindent visszamondani, de amit kiemelten elhoztam, az a budakalászi mészkőbánya hosszú időre nyúló története: már a római korban is bányászták itt a jó minőségű értékes narancssárgás kőzetet.

A kerékpáros jelzéseket követve becsatlakoztunk a zöld sávos jelzésbe, majd amikor egy sorompóhoz értünk, annál elfordulva a kijárt kis ösvényen elkezdtünk felmászni a Monalovacra (274 m). A fenyvesek alatt a csapásokat követve pár perc kaptatás után megérkeztünk egy nagyobb részhez, ahol láthatóan mások is meg szoktak pihenni, hiszen fákat és köveket gyűjtöttek össze tűzrakás céljából. Itt meghallgattuk túravezetőnk történeteit: a legenda szerint itt fekszenek Ősbudavár romjai, továbbá Attila és Árpád sírjai is. Az elméletek megosztóak, sokan kétkedve fogadják, sokan pedig hisznek benne. Én nem foglalnék állást, csak azt közölném, amit bármely kiránduló láthat, ha ellátogat ide. Ez egy gyönyörű fenyvesekkel borított rész, több kőtengerrel, amelyek közül némelyiken egyértelműen emberi munka fedezhető fel. Láthatunk malomkerekeket, sziklába vájt W.I. feliratot, feltételezett egykori alagutat és bányát is. Nézzünk figyelmesen a lábunk elé, a kövek között légyölő galócák is teremnek.  

Ezt a misztikus helyet hátrahagyva lecsorogtunk a hegy oldalán, hogy újabb jelzetlen utakon haladva megnézzünk egy beomlott menedéket, majd megérkezzünk a Szabó József-barlanghoz. Nagyméretű bejáratában egy óriás szikla pihen. A homokkőbe vájt üreget a víz formálta ilyenné, hiszen egykoron itt még ő volt az úr. A 152 méter hosszú barlangot a geológusról nevezték el.

A barlang mellett felkapaszkodva, az ösvényt követve eljutottunk a piros sávval jelzett útra. Itt már a hideg és a néhol bőr alá mardosó hűvös szél ellenére több kirándulóval s terepfutóval is találkoztunk. A Nagy-Kevélyen több fedett pihenő is van, amelyeket a Nagykevély Barátai emeltek. Ezek mára mind emlékhelyek is egyben, Suhajda Szilárd (1982-2023) expedíciós hegymászó tiszteletére. Laminált fényképek és szövegek segítik az ide tévedt vándort a megemlékezésben.

Odébb, egy sziklákkal tarkított rész a Nagy-Kevély (534 m) híres kilátópontja. Tiszta időben nem csak a gödi akkumulátor gyárat vagy a Megyeri hidat könnyű észrevenni, hanem akár még a Budán magasodó MOL-tornyot is. Az előttünk elterülő, tornyokkal díszített Hármashatár-hegyet és Pilisborosjenőt is meg tudjuk tekinteni. Nem hiába híres és kedvelt csúcs ez: csodálatos róla a kilátás. Természetesen mi is csináltunk itt egy 20 fős csoportképet.

Komótosan, többször megállva tovább sétáltunk, s a Kevély-nyeregben (426 m), ahol védve vagyunk a széltől, tartottunk egy kisebb ebédszünetet. Ezen a tisztáson állott 1928-1992 között egy 60 férőhelyes turistaház, amelyet valakik porig égettek. Maradványait végül 2000-ben eldózerolták. 

A Nagy-Kevélyről és Kevély-nyeregről ebben a blogbejegyzésben tudsz még olvasni.

Innen a zöld sávos jelzést követve eljutottunk a Zöld-barlanghoz. Legyünk figyelmesek, a feljárót benőtte a növényzet, kicsit nehézkes megtalálni, de egy törmelékkupac és egy tábla hátulja jelzi a helyszínt. Páran nem mentünk fel (ezt majd pótlom egyszer), így saját képpel nem tudok szolgálni. A barlangnak két bejárata is van, s régészeti szempontból nagyon fontos: több bronzkori, római kori, árpád kori leletet, s csontokat is találtak itt.

Szinte mellette található a Kristály-barlang, egy felhagyott kőfejtőben. Kis bejárata mögött négy kisebb terem található a körülbelül 31 méter hosszú üregben. Ezzel szemben egy újabb pihenőt emeltek, szép kilátással körítve. Az Ajmanica-fennsíkról már korábban látott tájat most magasabbról is megcsodálhatjuk: előttünk szántóföldek, majd Pomáz és Budakalász, mögöttük pedig a Csikóvárak, s a Kő-hegy sziklái rikítanak. Még messzebb pedig még a Mátra vonulatait is láthatjuk tiszta idő esetén.

A zöld jelzést követve az árnyékos hegyoldalban visszaérkeztünk a sorompó másik oldalára. Az Ajmanica-fennsíkon most jobbra fordulva követtük tovább a jelzést, a patak másik partján. Elhaladtunk újfent pár ló mellett, a reggeli megfagyott sár már néhol megolvadt. Így érkeztünk vissza Budakalász házai közé.

Útvonal: Budakalász > Ajmanica-fennsík > Monalovac > Szabó József-barlang > Nagy-Kevély > Kevély-nyereg > Zöld-barlang > Kristály-barlang > Ajmanica-fennsík > Budakalász
Táv: 14,14 km
Szint: +555 m ; -540 m
Mozgási idő: 4:21
Egész idő: 5:32

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram