Egy újabb szombati napon felkerekedtünk, hogy gyűjtsünk még egy "Jó kilátások!" - Visegrádi-hegység pecsétet. 13-15 fokos idő volt, februárhoz képest meleg, ámbár az erős szél a kitett csúcsokon hideg érzetet hozott magával. Ha csak pár órád van, vagy egy kicsit intenzívebb egészségügyi kirándulásra mennél, akkor ez remek lesz.

Utunkat a Csikóváraljai turistaház előtti parkolóban kezdtük (a buszmegálló neve is ugyanez). Habár az 1925-ben átadott épület már régen elvesztette turistaház jellegét, mégis fontos, mert a főváros közelében lévő hegyek legnagyobb turistaszálláshelye volt egykoron. Ma körbekerített magánterület.

A zöld négyzet jelzést követve hullámvasút szerűen haladtunk hol kicsit fel - hol kicsit le, mígnem kevesebb, mint egy kilométer múlva megérkeztünk a Gyopár-forráshoz. 1923-ban a Gyopár Turista Egyesület építette ki, amelyet 2013-ban a Mati Túrázók renováltak. Ottjártunkkor folydogált belőle a víz.

Innen észak-nyugati irányban követtük a zöld kereszt jelzést, de pár lépés után áttértünk a jobbra haladó zöld kör jelzésre. Intenzív emelkedő várt ránk, ahol bár az útvonal egyértelmű, a zöld kör festések a fákon alig láthatóak. Több mellékút is lecsatlakozik a fő csapásról, sőt több, állat által kijárt nyomvonal is. Az első nagyobb lecsatlakozásnál, ahol a zöld jelzés balra kanyarodik tovább, az ösvény pedig egyenesen, kitérőt tettünk. A járás végén csodálatos kilátópont várt ránk. Lábunk alatt Pomáz házai, a távolban pedig a Kevélyek vonulatai és Csobánka települése. Ezen a kicsit kopár, sziklás hegyormon várt a már említett pecsét: begyűjtöttük az újabb, Csikóvár(ak) lenyomatot. 

Visszatérve a zöld útra, tovább haladtunk egyre feljebb és feljebb. Jobbunkon még pár kilátópontnál megálltunk, bár némelyiken a fák csupasz ágai kitarják a tájat. Nagyjából 2,3 km-nél balra fel halad a zöld háromszög jelzés, amelyre rátértünk. Itt már a szintvonalak besűrősödnek, a hátunk izzadni kezdett. A Kis-Csikóvár (475 m) tetejére érve a sűrűn benőtt fák miatt a panoráma elmaradt, de egy sétáló katicabogárral találkoztunk.

Az ösvényt követve kimagaslik előttünk a Nagy-Csikóvár, a következő célpontunk. Az erős kaptatón néha meg-megállva felküzdöttük magunkat. A csúcs közelében, amikor utunk már alig emelkedik, jobbunkon egy mély horhost figyelhetünk meg. A csúcskőhöz érve vastag pulcsinkat a nagy szél és a lejtmenet miatt újra felvettük.  

A hegyoldal lejtjét néhol bokáig érő sár borította, amelyen kicsit csúszkáltunk - de a nyomokból ítélve nem mi voltunk az elsők. A hegy aljánál egy ideiglenes tavacskát tekinthettünk meg, amely után áttértünk a piros kereszt jelzésre, amely a Karolina-árok mellett fut.

Ahogy fokozatosan lejtett utunk, egyre több emberrel találkoztunk, akik a Holdvilág-árok felől érkeztek. Egész túránk alatt 4 párt is útba igazítottam, akik kivétel nélkül mind az említett árokhoz akartak eljutni. Így feltételeztük, hogy sokan lesznek ott, ezért a letérőhöz érve kihagytuk az árokon átmenő szakaszt. Ha érdekel, az alábbi linken olvashatsz róla, gyönyörű szép!

Áttértünk a zöld kereszt jelzésre, amelyen almát eszegetve, turistacsoportokat kerülgetve haladtunk tempósan lefelé. A táj semmit se változott a legutóbbi, 2020 novemberében tett látogatásunkhoz képest, talán csak az ifjú cserjék nőttek meg egy kicsit. Hamar elértünk újra a Gyopár-forráshoz, ahol a már ismert zöld négyzet jelzést követve visszatérhettünk a parkolóba.

Útvonal: Csikóváraljai turistaház -> Gyopár-forrás -> Kis-Csikóvár -> Nagy-Csikóvár -> Karolina-árok -> Csikóváraljai turistaház
Táv: 7,6 km
Szint: + 450 m; - 435 m
Mozgási idő: 2:30
Egész idő: 2:48

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram