Csolnok Ring 10
A nyár első meleg napján a Csolnok Ring teljesítménytúra 10 kilóméteres távjára neveztünk be.
Nevéből adódóan Csolnok községben került megrendezésre, június második vasárnpján.
Sokat gondolkodtunk, hogy a 10 vagy a 20 km-es szakaszra nevezzünk be, de végül győzött a hőség, és a rövidebbet választottuk.
Ez volt az első olyan túránk, amelyre szemeteszsákokkal érkeztünk. A túrán négyen vettünk részt: Árpi szedte a papír szemeteket, Peti a műanyagot, Marci az alumíniumos üdítős dobozokat, én pedig szóltam, ha látok szemetet, illetve néztem merre kell mennünk.
Az eseményen végig nagyon sokan voltak, az ember bármerre nézett túrázókat látott. Ilyet az előtt még nem tapasztaltunk, jó érzés volt, hogy sokakat megmozgat ez a teljesítménytúra. Annyi hátránya azért volt, hogy a pecsét pontokon perceken át kellett sorba állni.
Az út végig jelölve volt, eltévedni nem lehetett. Ahol a különböző távok szétváltak azok szépen, táblával jelölve voltak.
Utunk a település szívéből indult, majd a fő utcán át vezetett, ahol aztán felmásztunk egy kisebb hegyre, amelyen szalmabálák között sétálhattunk. Mint utólag kiderült, ez a Pollus-hegy.
Ezt egy kisebb lejtős rész követte, ahol el is érkeztünk az első pecsételő helyig, amely egy lovardánál volt. Ekkorra már a település felét körbejártuk, a lábunkban 4 km és +110 / -141 szint volt már.
Ez után érkezett a neheze: fel kellett mászni a Mókus-hegyre. Napraforgó- és kukorica ültetvények után folyamatosan mentünk felfelé a tűző nap alatt. Sűrű verejték törlés és víz ivás közepette végül azt vettük észre, hogy a falu felett vagyunk, majd utunk egy kis kápolnához vezetett.
A stációkkal körülvett ösvény után elérkeztünk a második pecsételő helyre, ahol már sokan álltak sorba. Itt tünt fel igazán, hogy tényleg sokan veszünk részt, minden korosztály képviselteti magát: idősebbek pihentek, fiatalok szaladgásztak, amíg mi sorba álltunk a pecsétünkért, és egy kis friss ivóvízért. Ez a táv rövidebb volt, de 139 szintet másztunk meg.
Ezután elindultunk lefelé a hegyről, mezőkön és erdőkön haladtunk át, amikor 3 kilóméter múlva megérkeztünk az újabb pecsételő helyig.
Ez után már csak 1-2 kilóméter volt hátra a célig, nem igazán volt szintkülönbség, szóval tempót váltottunk, és igyekeztünk gyorsabbak lenni.
Végül megérkeztünk a célba, ami a Bányamúzeumban kapott helyet. Az utolsó becsekkolást követően, ettünk, ittunk, hűsöltünk, pihetünk, majd elkezdünk örülni és megnézni, hogy milyen eredményeket értünk el.
Nagyobb szintkülönbséget mentünk és nagyobb távot is, mint az előző teljesítménytúránkon, és gyorsabbak voltunk. Jóval melegebb is volt, de a javuló tendencia máris megfigyelhető.
Az meg csak a ráadás, hogy szemetet szedtünk, amelyet aztán a szelektív hulladékgyűjtőkben elhelyeztünk. Sajnos sokat is szedtünk, és ez csak az útvonalnunk mentén megtalálató szemét volt. Ki tudja, mennyi van még, és mióta van ott. De legalább nem csak kirándulunk, hanem tisztítjuk is a természetet! :)
Útvonal: Szent János park -> Pollus-hegy -> Lovarda -> Janza-patak -> Kőbánya -> Mókus-hegy -> Régi vasút -> Bányászmúzeum
Km: 10.18 km
Szint: 288 m
Mozgási idő: 2:22
Egész idő: 2:49