Holdvilág-árok
A november végi, napos időt kihasználva harmadmagukkal elmentünk a Holdvilág-árokhoz, amely már régóta a bakancslistánkon szerepelt. A szép, tiszta szombat sok kirándulónak a kedvét meghozta: a turista utak megteltek, az emberek feltorlódtak, az akadályok előtt sorban állás volt.
Előre szeretném hangsúlyozni, hogy a terep egy minimális felkészültséget, túragyakorlatot, és megfelelő ruházatot igényel. Érdemes nem nagyobb esőzések után menni, mert akkor könnyen sárdagonyában találhatja magát az ember. Ha ezek mind megvannak, akkor egy nagyon izgalmas kirándulásban lesz részünk.
Az út elején a Szentendrei Erdészet az alábbi figyelmeztetést tette ki, amely szerintem mindent összefoglal: "Az 1999. évi özönvízszerű esőzések hatására a Holdvilág-árok és környezete jelentősen átalakult. Az árvíz hidakat, turistautakat sodort el, és a patak is új mederben folyik. A ledőlt erdőállomány helyén a partoldal meredek rézsűi folyamatosan pusztulnak. Az erózió következtében kisebb-nagyobb kövek, szikladarabok indulhatnak meg fentről az árok irányába. Ezért kérjük Önöket, hogy az útszakaszon fokozott óvatossággal haladjanak! Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy az esetleges balesetért felelősséget nem vállalunk."
A szurdokvölgy Budapesthez közel van, autóval és távolsági busszal is könnyedén megközelíthető. Mi az előbbivel érkeztünk: Pomázt követően, a csobánkai elágazás után, jobb kézre az első lehajtón kell lefordulunk, a Csikóváraljai menedékház buszmegálló után. Tábla nem jelzi a kis utat, de szinte mindig parkol itt több kocsi.
Miután letettük az autót, és hátunkra dobtuk a táskáinkat, kicsit visszafelé indultunk el. Jobb kézre, kicsit nehezebben észrevehetően található egy piros jelzéssel színezett keskeny út. Ezen haladtunk körülbelül 1,3 kilométert az erdőben, az országúttal párhuzamosan. Körülöttünk csupa lombkorona nélküli fa és bokor. Átkeltünk egy ledózerolt részen, és egy száraz patakmedren is. Elértünk a Domini-patakhoz, amelyen ekkor keltünk át először. Későbbi utunk során sokáig követjük a vízfolyást, és nagyon sokszor átkelünk felette, vagy benne.
A túlpartra érve található a feljebb említett információs tábla, és itt térünk rá a piros kereszttel jelzett ösvényre. Megkezdődik a kaland: a patakon többször kell átkelnünk, amelyen nem vezet át híd. Néhol, pár fagerenda segít, de főleg a kidőlt vastag tuskókra és nagyobb kövekre számíthatunk. Én párszor, hol akarva - hol akaratlanul beleléptem a patakba, de mivel az nem volt túl mély, nem ázott be a cipőm (illetve egyszer egy kicsit, de a hideg ellenére nem volt zavaró és hamar meg is száradt).
Három helyen találkoztunk az útra kidőlt fákkal. Az első esetében két törzs között át lehetett férni. A következő már mókásabb volt, visszatekintve szinte úgy érzem, itt indult el számunkra az igazi kaland. Két vastag fa dőlt le az útra és a patakra egyaránt. Odaérkezésünkkor éppen jöttek velünk szemből, ezért őket megvártuk, néztük, hogy ők hogyan oldják meg a problémát, és közben gondolkodtunk, hogy számunkra mi lenne a legjobb. Mögöttünk már gyűlt egy kisebbfajta tömeg, valaki fel is ordított "Bocsi, itt most sor van, vagy micsoda?!". Végül bemásztunk a patakba, felléptünk az egyik, majd a másik fatörzsre, és azokon lépdelve és kapaszkodva átmásztunk a túloldalra. Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek kinézett. Ekkor még nem tudtuk, de csak ez után jött a neheze.
Körülbelül innen folyamatosan emelkedett az utunk, de ez a tájat nézve, és a természeti akadályokat legyőzve fel se tűnik igazán. Néhol régi, falépcsőkön mászunk fel. Az egyik ilyen lépcső jobb oldalán két fa közé kifeszítettek egy táblát, amelyen az alábbi szöveg olvasható:
"Holdvilágban a napot látom.
Az árokban egy igaz
magaslaton állok,
hiszen királyok jelenléte
vesz körül és dicső fényük
megbékélt történelem,
mi a gyökere e népnek.
A hit biztonsága az ősi tudás,
bölcsesség fénye,
mit a szeretet táplál.
Az Anya mindig véd,
és oltalmazza e nemzetet.
A Szent Korona fénye
világítja be a teret.
A szabadság madara
a szándék tisztasága.
A tisztelet ajándéka,
a bizalom példája,
mi megbocsát és feláldoz
minden sebet.
Hidd és tudd, szívedben
az ősi tudás-hit és hagyaték,
ajándék és drága kincs
a Magyar embernek."
Tovább indulva, egy domb után, bal oldalon található a Domini-forrás, amelynek vize mellettünk a patakban csordogált. Ezt követően is egy patakmeder mellett haladunk, de ez most ki van száradva. Hamarosan egy újabb kidőlt fa torlaszolja el az utunkat. Itt két megoldás volt: vagy megkerüljük, és akkor egy nagyon rövid, ámde annál lejtősebb részen kell lefutnunk, vagy valahogy átmászunk a fán. Én az utóbbit választottam, eszem ágába se volt véletlen túlfutni és a sziklás patakmederben találni magam. Nem túl nőies látvány, de vicces és hasznos volt.
Pár perc után elértünk az árok végéhez. A piros kereszt balra, egy meredek szakaszon, korhadt falépcsőn vezet fel. Ha egyenesen megyünk tovább, akkor eljutunk a Meteor vaslétráig, amelyen fel lehet mászni. Mi követtük tovább a piros kereszt jelzését, így nem kellett létrázni.
Aztán ez az út is kétfelé ágazik: választhatunk, hogy elfordulunk jobbra, átkelünk egy kis fahídon és bemegyünk a kanyonba, vagy maradunk a turistaúton. Természetesen, eszünk ágában se volt ezt kihagyni, ezért mentünk a kitaposott úton előre. A kanyon olyan 50-60 méter hosszú, szűk (egy ember kényelmesen elfér benne) és nagyon magas sziklafalak veszik körül. Kétszer-háromszor kellett felmásznunk pár sziklán, majd egy csomóponthoz értünk, ahol találkoztunk újra a piros kereszttel. Egy hosszú, magasba törő lépcsőn másztunk fel, amely tetején egy pad áll. Itt vége is van a Holdvilág-ároknak, a szurdoknak és a kanyonnak.
De utunk még nem ért véget, haladtunk tovább a turistajelzéseket követve. Egy kereszteződésnél balra fordulunk, áttérünk a zöld kereszt jelzésre. Innen már nagy tömeggel se találkoztunk, de azért nem voltunk magányosak. Folyamatosan ereszkedünk lefelé, a jól kijelölt ösvényeken. Egy megcsonkított részen megálltunk, hogy elfogyasszuk a házi készítésű kiflis szendvicsünket. Közben a tájban gyönyörködtünk: láttuk a Kis- és Nagy-Kevélyt, illetve a magasba nyújtózó Boldog Özséb kilátót. Ebédünk után folytattuk az enyhén ereszkedő utunkat az erdőben, míg elérkezünk a Gyopár-forrásig.
Innen a zöld négyszög jelet követtük, amelyen hol kicsit le - hol kicsit felfelé haladtunk a tarka levelek között. Nagyjából egy kilométer után megérkezünk az autókkal tarkított kis úthoz, ahol már csak meg kellett találni a sajátunkat, leverni a sarat a cipőnkről, és hazatérni.
Az utat fordítva is meg lehet tenni, ottjártunkkor is volt pár csapat, akik velünk szembe jöttek. Szerintem abból az irányból jobb menni, ahogy mi is voltunk, illetve ahogy a beszámolót írtam, mert így kevesebb meredeken kell lemennünk, és több meredeken fel. Péntek hajnalban esett egy kiadósat, emiatt néhol sáros, fellazult volt az út. Ezt természetesen a folyamatos patakátkelés is vizesíti, ezért sok helyen inkább tanácsosabb felfelé mászni, mint lefelé nyomni egy seggest.
Sajnos információs táblák nincsenek az utunk során, de a wikipédia felütésével érdekes dolgokra lehet találni a hellyel kapcsolatban. Ősi temetkezési helynek tartják, és több felvetés szerint is itt volt megtalálható egykor Attila városa, illetve Árpád fejedelmet itt temették el. Ezen elméletek a mai napig nem igazolódtak be, de több régészeti feltárás során is találtak a helyen csontokat és különböző maradványokat.
Útvonal: Csikóvár Turistaház Parkoló -> Holdvilág-árok -> Csikóvár Turistaház Parkoló
Km: 7 km
Szint: 295 m
Mozgási idő: 2:06
Egész idő: 2:57