Kada-csúcs és Asztal-kő

2023.02.03

Egy január végi hideg napon egy 3-4 órás, 10-15 kilométeres átmozgató túrát terveztem, közel a fővároshoz. Két csúcsot is érintettünk, amelyekről pazar kilátás tárult elénk. Az 1-3 fokos hideg miatt nem időztünk sokat, de a kaptatók gondoskodtak arról, hogy ne fázzunk sokat. Kevésbé ismert kirándulási célpontok beszámolója következik.

Szentendrén a 11-es út mentén tettük le az autónkat, s kezdtük meg a kirándulást. Egy kicsit többet sétáltunk a büdös és forgalmas út mellett, mint szerettünk volna. A Barackvirág utcába bekanyarodva kezdtük el követni a zöld sávos jelzést. Megkezdtük folyamatos emelkedésünket, ami az első csúcspontunkig, nagyjából 2 km alatt 177 méter. Az aszfaltos útról a Zsálya utcánál térünk le, amikoris már a zöld háromszög jelzést követjük. A szintek itt már sűrűbbek, de nem vészesek. A sárban a keréknyomok mellett gímszarvas nyomokat találtunk az üdülő házak környékén.

Hamar megérkezünk a Kada-csúcs (288 m) előtti placchoz. Sajnos az információs tábla már olvashatatlan, de több pad és egy esőbeálló is van körülötte. A csúcs nevét az egykori Kada Mihály plébános után kapta, aki a Magyar Turista Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, s sokat tett a környékért. A domb csúcsáról, ha a fák engedik, szép kilátás tárul elénk. Kimagaslik a gödi Samsung gyár (bár olyan nagy, hogy nem nehéz neki), látszanak a szentendrei házak, a Duna korzó, maga a Duna, kicsit távolabb Dunakeszi s lakótelepe. A csúcs mellett egy fából készült könyvesházikó is várja a megpihenni vágyó kirándulót egy széles pad társaságában, ami a kilátás felé néz.

Pecsételést követően a sárga háromszög jelzést követtük tovább a Hajnal utca felé. Ahogy a házak között sétáltunk, egyszercsak egy mókus szaladt el előttünk. Vidáman figyeltük meg, hogy a környék hemzseg a különböző madárnevektől: Tyúkosdűlő, Csóka utca, amire a helyiek büszkék lehetnek, mert több házszámot fekete madár rajzok egészítettek ki.

A sárga kereszt jelzésen haladva érintjük a Sztelin-völgyi tanösvényt, amely során a sárga barlanggal festett útra térve elmehetünk a Sas-kövi-barlanghoz. Az előttünk álló hegyoldal csupasz fái között láthatóvá váló barlangot csak innen, messziről tekintettük meg. Kevés volt a lelkesedés és a motiváció, de egyszer biztosan feljövünk még ide, fel is írtam a bakancslistámra.

Átkeltünk a Szelin-patak felett, majd egy újabb U betűt leírva rátértünk a sárga sávval jelölt útra. Majdnem egészen a Cseresznyés út végéig haladtunk, a folyamatosan emelkedő aszfaltos úton, a lakóövezet szélén. Amikor jobbunkon erdő lesz, akkor arra megyünk tovább, ugyanúgy még a sárga jelzést követve. Itt egy rövid kaptató fogadott, elmentünk egy vízmű bázis mellett, majd kicsivel feljebb átbújtunk egy sorompó alatt.

Pár lépéssel feljebb, a bal oldalon egy öreg, olvashatatlan jelző tábla áll. Mi ennél fordultunk be balra, a jelöletlen ösvényre. Az itteni pecsétet keresve kicsit fel-alá járkáltunk, de igazából ezt az ösvényt kell követni, s amikor kiérünk a meredek sziklaszirtek tetejére, akkor jobbra kell tovább haladnunk. Egy idő után már meg is jelent a sárga pecsét jelzés, majd egy fán megtaláltuk az Asztal-kői (457 m) pecsétet. Vannak térképek, amelyek 420 méteresre mondják a csúcsát, de mivel ez nem egy pont, hanem egy elhúzódó kilátórész, én a saját mért adatomat tüntetem fel. Néhol a pocsolyák vize és a talaj is fagyott volt, de ez a meredek oldalban segítség volt a számunkra.

Szerintem ez az egyik legizgalmasabb kilátópont Budapest környékén. Habár nem túl magas, mégis a visegrádi hegyvidék csodálatos panorámája tárul innen a szemünk elé. A neve csalóka: ez nem egy kő, nem egy szikla, hanem egy hegyoldal kopár és köves letörése. Az útszakasz csak pár száz méter, de azt a hegyoldal peremén kell megtennünk. A kiálló sziklákon megpihenve csodálkozhatunk a Visegrádi- és Budai-hegységben, illetve a Pilisben. Gyakorlott szemek kiszúrhatják a Pilistetőn álló Boldog Özséb-kilátót, a Hármashatár-hegy adótornyait, a Megyeri-hidat, továbbá az új MOL székházat is. Igazából a Dunától a Dobogókőig belátjuk az egész vidéket, a hullámos dombokkal, hegyekkel együtt.

Immáron két újabb "Jó kilátások!" - Visegrádi-hegység pecsét tulajdonosaként megpihentünk az egyik sziklán, s a hidegben és szélben elfogyasztottuk szendvicsünket. Vissza végig a már említett Cseresznyés úton haladtunk egészen az autónkig, amely során kb. 340 métert ereszkedtünk a lakóházak között.