Május elsejei röpke Budaörs - A Kő-hegy és Kálvária keresztjei között
Ha május elseje, és ha jó az idő, akkor kirándulás!
Idén se volt ez másképp. Egy röpke kis sétafikálást akartunk, olyan terepen, ahol még nem voltunk, de ne legyen nagyon messze se. Így esett a választásunk a budaörsi Kő-hegyre, amely látványa sokaknak ismerős lehet a M1-es és M7-es autópályák mellről.
Autóval mentünk, amit a város központjában, szemben az említett heggyel tettünk le. Innen egyenes kis utcák vezetnek felfelé: Kárpát utca, Kőhíd utca, majd egy szépen kiépített és széles lépcsősor.
A lépcsők végénél pedig már fent is vagyunk a dombon, ahol egyből a Budaörsi Szeplőtelen Fogantatás kápolnához érünk. Ez sajnos zárva van, de legalább szép és jó állapotban található.
A Kő-hegy, ellentétben a nevével, nem hegy, hanem csak domb a maga 235 méterével, ami nagyon kopár, sok kimagasló meredek sziklával. Éppen ezért nincs árnyék, így megéri sapkával mennünk, és mivel kopár, a szél is rendesen átfúj a dombon, ezért megéri pulcsiban mennünk. Ami nagyon tetszetős az a sok kuka, amelybe sajnos még így se kerül bele mindig a szemét.
A kápolnán kívül több dombocska és sziklacsoport is van, melyekre könnyen fel lehet mászni, így még szebb panoráma tárul elénk, bármely irányból. Szépen be tudjuk látni az autópályát, a mellette lévő nagy üzleteket, a várost, a repteret, a főváros szélét, és a körülöttünk lévő többi dombot, hegyet is.
Rengeteg ösvény és túrista út van, de mi most a saját fejünk, illetve szemünk után mentünk. Felmásztunk a kápolna melletti nagyobb sziklára, ahol leültünk és csak néztük és néztük a látképet.
Mire úgy éreztük, hogy tovább kéne haladni, a szél is úgy érezte, hogy haladnia kéne, és sebességet váltott. A nagy széllökések közepette elkezdtünk leereszkedni a domb délnyugati oldalán, amely meredeken és kis sziklákkal tarkítva engedi le a túrázót magáról. Bevallom ez a leereszkedés nem volt túl kellemes a nagy szélben. Volt olyan, hogy a táskám pántján lévő síp azért szólalt meg, mert a szél belefújt, sőt, a szél többször lefújta a sapkát a fejemről - tehát valóban nem csak egy szellőről beszélek. A domb lábánál már egy abbahagyott építési terület szélén kell átmennünk, míg végül megérkezünk a Máriavölgy utcába.
Innen aztán, ha már ott volt előttünk, megnéztük a budaörsi Kálváriát is. Itt szintén található egy kis kápolnácska, majd a dombon spirálba felfelé vannak elhelyezve a stációk. A domb tetején a szent emlékművek mellől nagyjából ugyanaz a látkép tárul elénk, csak kisebb magasságban és nyugatabbról. Ettől függetlenül ide is megéri felmenni, remek levezetés. Mi a környező házakban gyönyörködtünk, míg az erős szél lezavart minket a kis dombocskáról.
Ezt követően egy kényelmes kis sétával mentünk a korgó hasunk után. Kicsit félő volt, hogy munkaszüneti nap alkalmából nem fogunk találni nyitva éttermet, de szerencsénkre ez nem így lett. Ettünk egy finom hamburgert a Komló és Tehénben, majd a Szamos cukrászdában elfogyasztottunk egy erőt visszaadó kávét és süteményt.
A budaörsi dombok, hegyek remek kikapcsolódást biztosíthatnak azoknak, akik már felfedezték, vagy kicsit másra vágynak a fővárosból, de nem mennének el messzire. Könnyen megközelíthető autóval és busszal is. Sok a túrista út, több kisebb-nagyobb hegy is van, így mindenki megtalálhatja a neki tetsző túrát.
Mindent egybevetve az alábbi adatok jöttek ki. Ebben azért benne van minden egyes képcsinálás, csalingázás, kukához és élelemért sétálás. Illetve a Strava elmentés után produkált egy egyenes vonal jelenséget, pedig esküszöm, hogy nem repültem.
Útvonal: Szabadság út -> Kárpát utca -> lépcsősor -> Szeplőtelen Fogantatás kápolna -> kereszt -> sziklák -> Kálvária
Km: 4.10 km
Szint: 77 m
Mozgási idő: 56:05
Egész idő: 2:08:38