Egy hét késéssel az elsőre tervezett időponttól, február második szombatján összejöttünk nyolcan, hogy együtt csináljuk meg a Malom Kör teljesítménytúra 20 kilométeres útvonalát. A hideg tél ellenére nagyon szép, enyhén napos időt fogtunk ki, amely végigkísérte a kalandokkal s kilátásokkal teli napunkat. 

Reggel elvonatoztunk Zebegényig, ahol a zöld sávos jelzést követve pár perc alatt megérkeztünk rajt- és célállomásunkhoz, a Monarchia Rétesházhoz. Itt várt minket a Malom Kör oszlopa, amelyen beolvastuk a megfelelő QR kódot és nekivágtunk az aznapi kalandnak.

A Kossuth, Ady, majd Almáskert utcák mentén kiértünk a településből. Nagyjából 2,6 km után, amikor a széles, erdészeti út jobbra kanyarodik, bal oldalon egy hídon átkelve eljuthatunk a János-forráshoz. Ottlétünkkor csont száraz volt, régen csordogálhatott benne víz.

A zöld sáv jelzésű útra visszatérve már közelebb haladunk a Malom-patakhoz. Párszor megálltunk a jeges patakot megfigyelni, dokumentálni, illetve a kiszáradt vízmosásokat megtekinteni. Utunk szintben, egyvonalban fut.

Nem sokkal később, úgy a negyedik kilométernél érkezünk meg az első patakátkelésünkhöz. Pazar látvány fogadott minket: a patak két partja jeges, havas, befagyott, csak középen kis csíkban csorog alább a vize. Az átkelést segítő fák is masszívan belefagytak a hótakaróba, így teljes biztonságban keltünk át.

Ezt egy jellegtelenebb vidék követte, ahol még mindig szintben, tempósan tudtunk haladni a széles úton, erdők és mezők szélén. A tájat itt egy újabb patakátkelés vágta ketté. Ezután figyeljünk, mert az átkelés utáni első lehetőségnél balra kell fordulnunk. Bementünk a fák közé, ahol egy nyomvonalon tudtunk haladni a kacskaringós szakaszon. Ezt újfent egy patakátkelés követte, ahol a kidőlt fák hídszerűen voltak segítségünkre. A kidőlt fákról lecsüngő jégcsapok és a túlparton lévő hóvirágok szép látványt nyújtottak a pár fokos időben. 

Elsétáltunk a Malom kulcsosház előtt, majd folyamatosan távolodtunk a Malom-pataktól. Itt találkoztunk az első emelkedőkkel is, de ezek inkább csak jelzésértékűek, hogy ne felejtsük el, mégiscsak erdőben vagyunk. Elsétáltunk pár fakitermelős domboldal mellett, majd becsatlakozunk a kék jelzésbe. A Törökmezei halastó előtt átkeltünk - immár utoljára - egy öreg hídon a Malom-patak felett, és balra tartva felmentünk a túránk első jelentősebb emelkedőjén. A tetejéhez érve megérkeztünk a Törökmező turistaházhoz.

A ház főbejárata előtt, a Kéktúra pecsét mellett található a QR kód amelyet beolvasva igazoltuk, hogy eljutottunk idáig. Dél körülre járt az idő, így hát bementünk a fogadóba, ahol ki-ki forró teát vagy kávét, forró levest rendelt a szendvicse mellé.

A falatozás után újult erővel követtük a kék sávos jelzést. Igyekeztünk haladni, hogy a turistaházban mért lemaradást behozzuk. A Vizes-árok után vártak ránk az újabb emelkedők, amelyek a Köves-mező széléig vittek fel. Érdemes itt megállni és hátranézni, a Börzsöny ritkán látott oldalát láthatjuk. A két kilométeres mezőn, amelyet én csak Bazi Hosszú-mezőnek hívok, átkelésünk során megnéztünk egy romladozó kunyhót is.

Innen indult az újabb hegymenet: fokozatosan haladt utunk felfelé, majd a Világos-tér után kezdődött a keményebb hegymenet. Egymást biztatva másztunk fel a néhol jeges és csúszós hegyoldalban, hogy aztán megérkezzünk a Hegyes-tetőre épített Julianus barát-kilátóhoz (482 m), ahonnan csodálatos, 360 fokos panoráma vár a turistára! Csúcscsoki fogyasztása közben szemléltük meg a Visegrádi fellegvárat, a Duna kanyarulatait, a Visegrádi-hegységet és a Pilis messzebbi csúcsait.

Ha bővebben érdekel ez a szakasz, vagy több képet néznél róla, akkor kattints ide, hogy többet megtudj az OKT 17 itteni szakaszáról. 

A kilátón túl lejtmenet várt ránk, amely során elsétáltunk pár kutatóakna mellett. A Szent Mihály-nyeregig követtük a kék jelzést, majd elbúcsúztunk tőle, s áttértünk a sárgára. A hegy déli részén hó és csúszós jég fogadott, ezen kaptattunk fel a Szent Mihály-hegyig (484 m), amely után pár perccel később egy pihenő paddal találkoztunk, amelyet Miklós Lili emlékére emeltek az encián turisták. Innen egészen Dobogókőig ellátni.

Sziklás szakaszon haladtunk folyamatosan lefelé a sárga kereszt jelzésen. Pár ponton megálltunk csodálkozni a tájban, mint például a Dobozi kilátásnál. Egy kicsit hosszabb részen a gerinctől lejjebb mentünk egy nyomvonalas rézsűn. A Borostyán-kői kilátásnál nem láttunk semmit a tájból, úgy benőtte már a növényzet. Egy kicsivel tovább, bal kézre várt egy kilátóhely pihenővel, amely a következő ellenőrzőpontunk is egyben. Lecsipogtuk a QR kódot a faház belső tetőszerkezetén, majd megcsodáltuk az itteni panorámát is a kezdődő naplementében.

Tovább követve a jelzést leereszkedtünk immár 200 méter alá. A löszös talaj miatt egy szép mélyúton haladtunk át, majd megérkeztünk a vasútvonal mellé. Átkeltünk az Ernő-patak felett, majd jobbra, a sárga kör jelzést követtük tovább. Megnehezült lábainkat már-már nehezen tudtuk előre rakni, de megbeszéltük, hogy közel van az újabb checkpoint, majd ott megpihenünk. Jobbunkon, a befagyott patakot nézve hamar eltűnt a világosság, a Nap gyorsan ereszkedett. Egyszer egy neszre lettem figyelmes, talán egy róka bújt el előlünk az egyik fa odvas tövében.

Megérkeztünk az Ernő-forráshoz, ahol újfent becsekkoltunk a QR kód segítségével, s pihentünk pár percet. A fejlámpáinkat elővettük, ránk sötétedett. A sárga kör egy meredek, szerpentines úton visz fel egy szépkilátás pontra, amelyből a sötét miatt nyilván semmit se láttunk, de elhittük, hogy nagyon szép. Egyébként ez a Zebegényi Körséta Tanösvény egyik megállója is. Itt áttértünk a sárga körsétaút jelzésre, amelyen haladva a lámpáink fényére jöttek a lepkék (el is neveztem őket zebegényi éjszakai vérlepkéknek). Az éjszakai sötétben nagyon nyugalmas volt az erdő, többször is mondtuk egymásnak, hogy milyen jó ez így most, illetve, hogy többet kéne éjszaka túráznunk. 

Zebegény határát jelezve elsétáltunk a Kós Károly-kilátó mellett, majd egy hatalmas területű kápolna és trianoni emlékmű mellett. A túloldalán macskaköves lépcsőn s úton érkeztünk le a községbe, ahonnan már csak vissza kellett mennünk a már bezárt rétesház elé, hogy utoljára beolvassuk az igazoló QR kódunkat. Sikeresen teljesítettük a távot, begyűjtöttük az emlékérmünket, ittunk egy pici forralt bort a Mókus Sörözőben, és kisétáltunk a vonatállomásra.

Útvonal: Zebegény -> János-forrás -> Malom-patak völgy -> Törökmező -> Köves-mező -> Julianus barát-kilátó -> Szent Mihály-hegy -> Dobozi kilátás -> Ernő-forrás -> Zebegény
Táv: 21,8 km
Szint: + 980 m; - 985 m
Mozgási idő: 6:30
Egész idő: 8:32

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram