OKT: 11-es szakasz negyede (Mogyorósbánya - Dorog)
A március tizenötödöki hosszú hétvégére két túrát terveztünk, ebből az első a 11-es szakasz nagyjából negyede volt. Ezen a szakaszon kevés a be- és kicsatlakozási lehetőség, ezért a tervezéskor ezen volt a fő hangsúly, nem a kilométerek számán. A túra hullámvasút jellegű, mely során három hegyet is megmászunk.
Budapestről autóval Dorogra mentünk, ahol a vasútállomás mellett van egy nagyobb parkoló. Itt felszálltunk 9:31-es, Mogyorósbánya felé tartó buszra, amelyre rajtunk kívül 5-7 túrázó társaság is várt, s utunk során többször is találkoztunk velük a kéken. A busz Esztergom - Mogyorósbánya között közlekedik, nekünk a végállomás, Mogyorósbánya-községház kell. Az út nagyjából 25 perc volt.
Leszállást követően az Alkotmány utcán kell indulnunk, hogy eljuthassunk a Kakukk Sörözőig, ahol az első pecsét vár ránk. Ezt követően vissza kell mennünk oda, ahol leszálltunk a buszról, és egy kisebb utcán kell továbbhaladnunk. Miután elhagyjuk a temetőt, indul az emelkedő: nagyjából 1,5 km-t és 133 métert mászunk meg, mire elérünk az első hegyünk, a Kő-hegy tetejére. Akár a kék háromszögre lekanyarodva (a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kövénél kell lefordulni), akár a kékről egy kicsit letérve, pazar kilátás tárul a szemünk elé a Mogyorósbányai Kőszikla tetejéről. Láthatjuk a Gerecse, a Pilis, a Budai-hegység vonulatait, Esztergomot, a Dunát, továbbá az utunkat érintő dombokat, hegyeket is. Mi itt meg is pihentünk, majd egy szendvics elfogyasztásával később elkezdtük az ereszkedésünket le a hegyről.
A tokodi pincevölgy felé bokros, fás részeken haladunk. Négy, kézzel írt tábla finom italokra, fröccsre vagy forralt borra csábít, de jelenleg a célközönség nem mi voltunk. A pincék között, az út mentén egy faragott faoszlopon találjuk a következő, második pecsétünket egy nagy pad és ismeretterjesztő táblák társaságában.
Tovább folytatva utunkat, átkelünk egy főúton, majd egy kisebb forgalmú út szélén haladunk tovább, átkelünk egy patakon, majd a második lehetőségnél befordulunk jobbra. Eljutunk a következő hegyünk lábához, és haladunk tovább az emelkedőn. Egyszer jobb kézre lesz egy kicsi, keskeny ösvény. Itt kell befordulni, a kék erre megy tovább. Sajnos jelzés nincs, kicsit beljebb egy fára festettek egyet, de az annyira lekopott, hogy szinte nem is látszik. A HuMap se mutatta egyértelműen, hogy itt kell letérni, de rajtunk kívül, ottlétünkkor másik 3 csoport is benézte. Tovább haladva először felérünk a Kis-kő (264 m) tetejére, amely kopár, sziklás, bokros vidék. Nem csoda, hiszen szélcsend idején is nagyobb szél fújt fenn a dombon. Sok sárga tavaszi hérics virágzott. Ha megfordulunk, akkor láthatjuk az előző dombunk szikláit, és, hogy merről is jöttünk.
Haladtunk tovább az előttünk álló Hegyes-kőhöz (311 m), amely tetejére mi most nem másztunk fel. Több, kavicsos ösvény is meredeken vezet a tetejére. Itt találkoztunk az első cross motorossal, akiket utunk során többször hallottuk és láttunk még, bár főleg a Nagy-Getén. Kedvesek voltak, nem járatták feleslegesen a motort, és mindig megköszönték amikor elengedtük őket. A környéken több pálya is van nekik, az már más kérdés, hogy miért voltak bent az erdőkben.
Megkerüljük a Hegyes-kőt, ereszkedünk lefelé, majd elérünk Tokod szélére. Itt szinte teljesen megtelt a nagy kukás zsákunk alumínium dobozzal, amelyek többségében még sok-sok korty ital volt. Összességében a túránk során kevés szeméttel találkoztunk, de Tokod szélein nagyon sok volt. Doroghoz közeledve is megnőtt a számuk, még otthagyott porszívót is láttunk. 2 kilónyi szemetet biztosan összeszedtünk utunk során.
A következő pecsétünk egy körforgalom szélén, egy templom, bolt és trafik között található egy OKT-s táblán. Van itt kút is és több pad is. Mi itt ebédeltünk meg.
A Szabadság utcán keresztühaladunk ki a településről, majd egy játszótér után köves földúton megyünk tovább. Egyszer balra kell fordulnunk, és innentől kezdve egy nehezebb terep vár ránk: köves kaptató, agyag színű homokkal, amely az apró szemű kövek miatt nagyon csúszós. Ezt fenyvesekkel teli táj váltja fel, ahol feltűnnek az első hóvirágok, amiből aztán még több és több lesz az egyre nagyobb kaptató mentén. 2,5 km-en 312 méter szintet kell megmásznunk, mire megérkezünk a megérdemelt csúcshoz (453 m). A Nagy-Getén kereszt és kilátás fogad. Utóbbi annyiból szomorú, hogy ellentétben az utunk során megszokottal, itt csak egy irányba tudunk nézni. Viszont a rengeteg hóvirág mező kárpótolhat minket ezért. Itt, a csúcson egy második világháborús bunker maradványait is megnézhetjük.
Lefelé széles utakon haladunk tovább. Szép, fás részeken teszünk néha balra, vagy jobbra egy-egy kanyart. A táj szinte unalmas, a jelzések egyértelműek és jól láthatóak. Egyszer jobb oldalon egy viszonylag új bányász emlékművet találtunk: itt volt a Miklós akna (1919-1974). Itt vettem észre a Bányászkör QR kódját is.
Ezt követően el is érjük Dorog szélét, ahol még 2,4 km-t sétálunk a városban, amíg el nem érünk a vasútállomásra. A jelzések egyértelműek s jól látható helyen vannak.
Kék infó: OKT 11
Útvonal: Mogyorósbánya -> Kő-hegy -> Mogyorósbányai Kőszikla -> Tokodi pincék -> Kis-kő -> Hegyes-kő -> Tokod -> Nagy-Gete -> Dorog
Km: 16,25 km (hivatalos: 15.3 km)
Szint: +735 m; -755 m (hivatalos: +665 m; -695 m)
Mozgás idő: 4:22
Egész idő: 6:03