OKT: 12-es szakasz (Piliscsaba - Dorog)
Az augusztus huszadikai hosszú hétvége egyik "hűvösebb" napján újra felhúztuk a kiránduló cipőt. Választásunk az Országos Kéktúra 12-es szakaszára esett. Ez volt Budapesthez közel, és ez volt 20 km alatt. Annyit elspoilerezek, hogy eddig ez volt a legunalmasabb szakaszunk.
Autóval mentünk el Piliscsabáig, de amúgy vonattal is kényelmesen ki lehet ide utazni a Nyugatiból. A vasútállomáson letettük a kocsit, majd a már ismert pecsételő helyhez sétáltunk, és nekivágtunk az új szakasznak.
Pár méter után már kint is vagyunk a városból, és megérkezünk a fiatal fákkal és a lábunk alatt porral tarkított erdőbe. 4-5 kilométer már Piliscséven vagyunk. Itt átvágunk a községen: több utcán át visz az útvonal, elmegyünk a Kisboldogasszony temploma előtt, majd egy lovardánál balra fordulunk, és ki is kanyarodunk 'Csévről.
Egy kis dzsungel jellegű erdőn át megyünk, amelyet egy folyamatosan emelkedő lucerna föld követ. Ez után egy, hát, talán vadmezőnek mondható rész következik, majd az út kicsit kiszélesedik, és a bal oldalukon megjelennek újra a fák, így egy minimális árnyékot már újra kapunk. Több helyen is láttunk itt vadösvényeket, testet vesztett makk kalapokat, illetve vaddisznótúrásokat is. A "vad réten" pedig nagyon sok színű virág és szép gaz tarkított, melyen a lepkék és pillangók vígan táncoltak.
Ezt követően újra erdőbe érkezünk, ahol egy nagyobb balra kanyar után elkezdünk lefelé ereszkedni. Elérkezünk egy kisebb elágazáshoz. Ha egyenesen megyünk tovább, a kék barlang jelzésen, az felvisz minket a Legény- és Leány-barlanghoz. Mi ezt most az éhségre való tekintettel kihagytuk, balra vettük az irányt. Pár lépés után bal kéz felől a Pálosfa található, a lejebb látható táblával. Innen szintén pár lépéssel lejjebb pedig már meg is érkezünk Klastrompuszta szívébe. Pont delet ütött az óra, hivatalosan is elmajszolgattuk az ebédünket szendvics formájában, pihentünk, és megnéztük a pálos rend Szent Kereszt kolostorának romjait.
"Ezen a helyen Boldog Özséb a Pilis barlangjaiban élő remetéket összegyűjtve, a Hármas-barlang közelében 1256-ban kolostort alapított. Innen indult el a Magyar Pálos Rend sok évszázados gazdag története. Özsébet, a rend alapítóját itt is temették el. A kezdetben egyszerű épületet a XIII. század végén átépítették, a kor ízlésének megfelelően gótikus templomot emeltek, amelynek északi oldalához csatlakozott a négyszögletes udvart körülvevő kolostorépület. A kolostor a XVI. századi török hadjáratok során tűzvészben pusztult el. Romjaiból a helyi lakosság évszázadokon keresztül hordta a köveket építkezéseihez." - áll a kolostor romjai melletti táblán.
Egy pecséttel több lett a füzetünkben (rom melletti fa villanyoszlop), haladtunk is tovább a kijelölt útvonalon. Pár lépés múlva jobbra egy szinte teltházas büfé/étterem található, vele szemben pedig egy nagy rét, amely szélén ivóvíz kutat is találhatunk. Ballagunk tovább az aszfalton, majd egy, autós forgalom elől elzárt erdőútra térünk, amely összességében körülbelül 100 métert emelkedik. Az erdőt a már jól megismert "vadmező" váltja fel, a Kesztölc feletti dombokon, hegyeken vezet az utunk tovább. A fű, a gaz és a vadvirágok, s néhol a csipkebogyó, a szeder és a bogáncs vagdossa a lábunkat ezen a kb 1,5 kilométeres szakaszon. Nagyon szépen be tudjuk látni a környéket: jobbra tőlünk a már említett hegyek, melyeken, több helyen is fehér sziklák látszanak ki; balra tőlünk rengeteg szőlő ültetvény és Kesztölc települése; előttünk pedig Dorog és ha szemfülesek vagyunk, még a Dunát is láthatjuk. Érdemes itt állva körülnézni, mert nagyon keskeny úton haladunk, és ha mellé lépünk könnyen a bokánk bánhatja.
Egy elágazás után balra haladunk lefelé, amíg elérkezünk a Pálos gyógy- és fűszernövénykertig. Itt az árnyékban kicsit megpihentünk, néztük és szagoltuk a kert tartalmát: van itt kakukkfű, zsálya, borsikafű, levendula, máriatövis, és oregano. Majd visszatérve az útvonalra lefelé haladunk a hol keskenyebb, hol meredekebb ösvényen. Kesztölc szélére érünk, ahol a járdán, illetve autók között gyalogolunk tovább, majd átmegyünk a 117-es főúton, amit követően ismét egy fiatal erdőben kötünk ki. Egy balra kanyar után ismét találkozunk a lábainkat összekarcoló magasra nőtt növényekkel.
A kis erdőcske után egyből Dorog szélén találjuk magunkat. Jól esett újra városba érni, mert eddigre már eléggé taknyunk-nyálunk összefojt. A többször újratöltött kulacsaink kifogytak, meleg volt árnyék nélkül, a sok pollen és a még annál is több parlagfű miatt pedig enyhén, de szinte folyamatosan orrot kellett fújnunk.
A városon át vezető kék útvonala, csupán 2 kilométer és máris a vasútállomáson vagyunk. A gyalogos aluljáró állomás felőli oldalán ott is a pecsét. Itt először találkoztunk más, éppen pecsételő kékezőkkel. Szerencsénkre a vonatra nem kellett sokat várni, elzakatoltunk Piliscsabáig, ismét ingyen, majd elégedetten, viszkető lábbal, újra lesült karokkal és lábakkal, kicsit kipirosodott orral elindultunk hazafelé.
Az eldobált alumíniumos dobozok össz tömege 1-2 kg közötti lett, a szokásos szemeteszsák majdnem teli lett. Marci bevetette az új szemétszedő pálcikáját, amivel most is főleg sörös és energiaitalos dobozokat szedett össze.
Kék infó: OKT 12
Útvonal: Piliscsaba -> Piliscsév -> Klastrompuszta -> Kesztölc -> Dorog
Km: 20,4 km (hivatalos: 18,5 km)
Szint: 378 m (hivatalos: -425 / +530)
Mozgás idő: 4:56
Egész idő: 6:34