OKT: 13-as szakasz fele (Zsíros-hegy - Piliscsaba + Solymár)
Végre itt a jó idő, pünkösdi hosszúhétvége is van, és végre van egy napunk, amikor nincs programunk! Mit csináljunk? Naná, hogy folytassuk a kéket!
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a 13-as szakasz felét megjártuk, így úgy döntöttünk, hogy jöjjön a másik fele is!
Kicsit kényelmesen indultunk neki, mert autóval mentünk Budapesttől Solymárig. Itt, a vasútállomásnál hagytuk a járgányt, és a zöld csíkos jelzésen indultunk el, amelynek vége a kékbe torkollik, a Muflon itatónál.
A zöld jelzés végig jól kijelölt útvonalon halad Solymár városán át. A vasútállomást követően hamar kivezet minket egy mezőre, majd vissza a városba, ahol az egyik fő utca mentén, német iskola mellett, templom mellett, majd egy hosszan meredek utcán át vezet az utunk, míg végül elérünk az erdőbe. Innen folyamatosan haladtunk felfelé a madárcsicsergéstől hangos erdőben. A szokásosnál több időbe telt, mire más túrázókkal is találkoztunk, de mint később kiderült, a Buda Barlangjai teljesítmény túra zajlott épp, amely kicsit értintette a mi utunkat és célunkat is.
A felfelé kaptató zöld mentén egyszercsak egy kisebb leágazás található jobbra, amely a solymári Ördöglyuk barlanghoz vezet, melynek irányát a zöld barlang jelzés mutatja. Itt egy kicsit megpihentünk, néztük a barlang bejáratnánál elénk táruló panorámát. Ez volt a teljesítménytúra egyik pecsételőhelye is, így társaságunk is akadt. Az ott állomásozó kedves úrtól megtudtuk, hogy az előttünk heverő panoráma 3 évvel ezelőtt nem ilyen volt, mert egyre feljebb és feljebb építkeznek az emberek, lassan benőve minden környező hegy oldalát, akár tetejét is. A barlang sajnos zárva volt, az ajtón lévő lyukon keresztül csak a nagy sötétséget láttuk és a nagyon hideget éreztük. Hossza több, mint 5 kilométer, mélysége 78 méter. Nevét onnan kapta, hogy az átlagos barlangokhoz képest is bonyultabb, labirintusszerűbb járat rendszere van.
A barlangi szusszantásunk után ugyanazon a jelzésen visszemntünk a zöld csíkos útra, amely egészen a Muflon itató előtti tisztásra vitt minket, ahol több túraút is találkozik. Itt kanyarodtunk rá a már jól ismert kék utunkra, amin a Homokszállító Kötélpálya Emlékhelyéig mentünk. Itt megettük az ebédnek szánt szendvicseinket, feltölttük ital készleteinket egy-egy jégkrém társaságában a Fenyveskert büfében, majd tovább haladtunk a kék eddig számunkra járatlan útján.
Utunkon egy ideig balra a nagykovácsi házak, jobbra már az erdő, majd egy jobbra kanyar után és pár lépéssel később ugyanez a felosztás várt minket, csak annyi különbséggel, hogy bal oldalunkon a telkek végei vannak már. Ahogy haladunk felfelé a hegyen, az erdő egyre ritkásabb, már csak fenyvesek és kavicsos út van alattunk. Kicsit horvát jellege is van az egésznek.
A kaptató után elérkezünk a Nagy-Szénás Turistaház emlékkővéhez, ahol a kék találkozik a piros jelzéssel. Innen egy 40 méternyit másztunk felfelé a Nagy-Szénás tetejéig, amely 550 méter magasan található. Nemrégiben - tavaly év végén vagy idén év elején - a mellette lévő kisebb magaslatra egy padot, a nagy tetőre pedig egy keresztet állítottak (tövében a Punks not Dead kővel). A hegy teteje kopár, nincsenek fák, csak bokrok, fű és virágok. Ezért minden irányba körbe tudunk nézni. Ellátunk egészen a Megyeri hídig, de az Erzsébet kilátót is láthatjuk hátulról. A hegyre fel és le csak egy-egy ösvény vezet, ezért kizárásos alapon a kék is itt halad. Megbújva pár sziklán a lábunk alatt felfedezhető a jezlés, de ezeket inkább a hegy lábánál vettük mi már jobban észre. A kereszt alatt kicsit megpihentünk, a nagyobbacska szélben megszárítkoztunk, beszélgettünk pár biciklis kollegával, majd lefelé folytattuk utunkat.
Innentől már szinte végig lefelé haladtunk, hol érezhetően, hol nem. Erdőkön, vad virágokkal tarkított mezőkön haladtunk át. Kevésbé volt napos idő, a szél fújdogált, végre nem izzadt az orrunk is. A Fenyős-tisztáson, ahol egy jó nagy és öreg fa áll, a kék jobbra folytatódik. Az említett fán fel van tüntetve, hogy itt jobbra kell fordulni, de nem elég egyértelmű. Mi egy ideig egyenesen is mentünk tovább, amikor rájöttünk, hogy rossz az irány. Utunk során párszor előfordult, hogy rossz irányba mentünk pár métert, mert a fák, bokrok annyira megnőttek az elmúlt hetek esőzésének hála, hogy kitakarták a kék jelzéseket. Ilyen helyzetekben, amikor nem voltunk biztosak abban, hogy merre is kellene haladnunk, megnéztük a telefonunkra feltelepített HuMap és/vagy Természetjáró applikáció térképein, hogy merre is kellene mennünk tovább. Ilyen szituációkban szerintem könnyebb ezekre hagyatkozni a kézzel fogható térképpel szemben, hiszen a GPS-sünk úgyis be van nyomva a Strava mérés miatt. Ettől független mindig van nálunk kézzelfogható térkép is a pecsételő füzetünk mellett.
A tisztástól Piliscsabáig viszonylagos egyhangú utunk volt az erdőn át, ahol fakitermélessel tevékenykednek. A jellegtelenséget egy kicsit az Erzsébet kút töri meg. Az e mellett álló információs tábláról megtudtuk, hogy a környék József nádor tulajdonában volt, melyet nagyon szeretett és fel is virágoztatot. Kedvenc helyeinek egyike a kéktől nem messze található Gomba-szikla volt, amelyről a tábla azt mondta, hogy a nagy fenyfőfák már benőtték. Ezért mi nem is mentünk most felkeresni, beértük azzal, hogy láttunk róla képet.
Ezt követően beértünk Piliscsaba szélére, ahol nagyon sok cicával találkoztunk az első 200 méterünkön. Egy kis jobbra-balra tekeredés után, elérkeztünk a település temetőjéhoz, amely sarkától már látni a vasútállomást. A pecsételőhely nem az állomáson, hanem azzal szemben, egy 3 utcás kereszteződésben található: Wesselényi-, Árpád vezér- és Kálmán király utca találkozásánál, a villanyoszlopon.
Egy örömittas pecsételés, szelfi és jeee után, lesiettünk a vasútállomásra, ahova pont akkor be is futott a Pest felé menő vonat. Felugrottunk rá, majd Solymárnál átszálltunk a kocsinkba és egy jól megérdemelt hamburgerezéssel fejeztük be a napot.
Marcival természetesen most is szedtük az "elhagyott" alumíniumos dobozokat. Sajnos a reggeli készülődéskor elfeledkeztünk a szemetesszsákról, így az autóból kivett nagyobb méretű szatyorral kellett beérnünk. Ez nagyjából meg is telt, körülbelül 1,5 kg súlyt így is nyomja. Az erdőben, a zöld és kék útvonalakon egyáltalán nem találtunk szemetet, a két városban, Solymáron és Piliscsabán gyűjtöttük a legtöbbet, de főleg az utóbbiban. Érdekesség, hogy toronymagasan a Hell energiaitalos dobozokból szedtük össze legtöbbet.
Kék infó: OKT 13
Útvonal: Solymár -> Ördöglyuk barlang -> Muflon itató -> Homokszállító kötélpáya emlékhely / Fenyveskert -> Nagy-Szénás -> Fenyős-tiszás -> Kőris-völgy -> Piliscsaba
Km: 20,3 km (hivatalos, csak kék: 12,5 km)
Szint: 507 m (hivatalos, csak kék: -270 / + 435),
Mozgási idő: 5:07
Egész idő: 6:31