OKT: 3-as szakasz maradéka (Zalaszántó - Sümeg)
A nyár első hetét Tapolcán töltöttük, ahová háromnapos kék túrázást terveztünk be. Sajnos egy kiújult térdfájdalom ledöntötte ezeket a terveket, de így is kihoztuk a nyaralásunkból a maximumot. A beszámolót két részre szedem, ebben az elsőben az első napi kéktúrát mutatom be, a másikban pedig majd a többit.
Május 30.-án hajnalban autóval utaztunk Sümegig. A vasútállomáson parkoltunk, majd innen az autóbuszállomásra mentünk, ami 10-15 perc gyaloglásra található, kék jelekkel szegélyezve. A 8 órási busszal elutaztunk Zalaszántóig, ahol régebben már jártunk, hiszen a 3-as szakasz nagyobbik felét két éve szeptemberben csináltuk meg.
A Tátika presszó után az út túloldalán lévő első utcába kell letérnünk. Elsétálunk a Kotsy-vízimalom előtt, majd folytatjuk utunkat Zalaszántó házai között. Elbandukolunk a település utolsó házai között, bal kézre a Szent Donát kápolna mögött, nem sokkal később, jobbra egy ház kertjében, a nagyra nőtt fű között pedig egy Buddha szobor fejet vettem észre - az első buddhista jel. Tanyák között, szűk, keskeny úton jutunk a sztúpához - hamar, a presszótól kb. 2,5 km után fel is érünk hozzá.
A Zalaszántói Béke Sztúpa a Világosvár hegyről (316 m) néz a Balatonra. A szentélyt 1992-ben építették, 30 méter magas és 24 méter széles, ezzel Európa egyik legnagyobb sztúpája. 1993-ban, amikor elkészült, személyesen a Dalai Láma szentelte fel. A sztúpa Buddha szellemét, bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együttérzését és szeretetét jelképezi. A béke, a boldogság és a megvilágosodás jelképe.
Az itt eltöltött békés percek után folyamatosan, enyhén haladunk le a hegyről, tölgyesek és bükkösök között. A kereszteződésnél egyenesen kell tovább menni. Kisvártatva egy rét szélére érünk, amelyen sok, lila bükköny termett. Innen kiérünk egy negyedrangú aszfaltos útra, amelyen 500 métert kell megtennünk, majd egy pihenőnél, ahol sok asztal és pad volt, balra kell lefordulnunk. Táblák és firkák is jelezték, hogy erre lesz Tátika vára.
A túránk során itt következik a legmeredekebb rész, de ez sem durva: nagyjából 2 km alatt 194 m szintkülönbséget mászunk meg. A kicsit keményebb falat a pihenőtől indul, de ez sem vészes. Ugyanitt fordul el a kék jelzés. A vár megtekintése egy kis kitérőt jelent, amelyet érdemes beletervezni a túrába. Érdekes volt, hogy végig keréknyomok voltak az úton, amely nyomtávjából arra mertünk következtetni, hogy egy quad lehetett. Ez összefügghet azzal, hogy a várban le volt kaszálva a fű s a gaz.
Tátika várát (413 m) a 13. században építette a veszprémi püspök, később többször is gazdát cserélt. A 16. században a törökök kifosztották, és felgyújtották, majd a 18. században a császáriak újra felgyújtották és otthagyták a kicsi, kevésbé jelentős erősséget.
A romos erődítményből nagyon szép kilátás tárul elénk. A már eddig megtett utunkat is remekül beláttuk, fel se tűnt, hogy már 10 km van a lábunkban. A Béke Sztúpa nagyon szépen kitekint az erdők zöldje közül, felhívva magára a figyelmet. Finom szendvicsek majszolása közben nagyon jó volt itt megpihenni és nézni a zöld tájat.
Ahogy haladunk lefelé a hegyről, egy dzsungeles, saras, nedves talajos rész következik, amelynek nagyon jó hangulata volt. Elmegyünk a Fekete-tó mellett is, ami ottlétünkkor egy pocsolya volt. Az egész erdőben nagyon erős medvehagyma szag terjengett, ami nem is volt csoda, hiszen az utunk szélén végig, rengeteg elnyílt növény volt. A térkép ezt az útszakaszt medvehagymaszedő útnak hívja - ami így már nem is meglepő.
Nem sokkal később, kiértünk egy erdészeti útra, ahol már elkapott minket az eső, és innen a pecsételőhelyig elkísért. A fák, és az esőkabátok tették a dolgukat, nem áztunk el, kicsit hangulatosabb lett így a kirándulás. Földes, majd aszfaltos erdészeti utak váltották egymást, amelyek mentén többször is kerékpáros információs táblákat láttunk. A kicsit unalmas úton 8 kilométert kell haladnunk, ennek nagyjából a háromnegyedénél lesz a Sarvaly erdészház, amely kerítésén vár minket a pecsét. Ahogy közeledünk, kövessük a pecsét jelzést, menjünk tovább egyenesen: nem az első látható ház lesz a miénk, hanem egy kicsivel lejjebb. Itt, közel az úthoz fakad a Sarvaly-forrás is, ha fel kellene tölteni a vízkészletünket (nekünk most nem kellett, ezért ennek a megtekintését kihagytuk).
Tovább haladva az aszfaltozott úton, beleütközünk egy forgalmasabb útba, ahol jobbra kanyarodva, rátérve egy földútra haladhatunk tovább. Ekkor már balra tekintve feltűnik előttünk a Sümegi vár, s a település házai.
Elsétálunk az egykori Sümegi Bazaltbánya vasútállomása mellett, átkelünk a síneken, napraforgó ültetvények között haladunk tovább. Amikor feljutottunk a domb tetejére, kicsit megálltunk körbenézni és fotózni, de két kutya eléggé ránkijesztett, ezért nem sokat időztünk, haladtunk tovább jobbra, a nagy villanyoszlopok felé.
Seperc alatt elérjük a város szélét, majd kicsivel később kilyukadunk a buszállomás mögött, ahonnan reggel elindultunk. A kéken tovább haladva eljutottunk a vasútállomásig, ahol pecsételtünk, s kész is lettünk a teljes hármas szakasszal.
Természetesen a Sümegi várat nem hagyhattuk ki, felmásztunk oda is. A 13. században épült erődítmény hazánk egyik legnagyobb és legjobb állapotában lévő vára. Ottlétünkkor a vár udvarán szamarak, kecskék, kacsák, nyulak és tyúkok várták a turistákat, de számunkra a várfalon kényelmesen elterült alvó kutya jelentette az attrakciót. A vár magánkézben van, jelenleg is tart több kisebb-nagyobb felújítás, de ez nem zavarta az összképet.
A vár alatti csárdában jól belakmároztunk az egész túra alatt többször is emlegetett rántott sajtból, majd elkocsikáztunk a tapolcai szállásunkra.
Kék infó: OKT 3
Útvonal: Zalaszántó -> Zalaszántói Béke Sztúpa -> Tátika vára -> Sarvaly erdészház -> Sümeg
Km: 25,5 km (hivatalos, csak kék: 21,5 km)
Szint: +820 m; -650 m (hivatalos, csak kék: +420 m; -410 m)
Mozgás idő: 5:49
Egész idő: 6:30