A Remeték útja átvezet a Pilis-hegység egykoron remeték lakta tájain. Csodálatos helyeken, ismert és kevésbé ismert pontokat felkeresve haladunk ezen az utazáson. Az utazáson, amely ha akarjuk lehet zarándokút, elmélyülés, önvizsgálat, vagy akár teljesítményorientált túra is. Hiszen a Pálos utak mindig egy testi-lelki kirándulásra invitálják a természetjárót, s az ő kezébe adják a gyeplőt, hogy eldönthesse, mennyit visz el belőle.

Jelenleg három kijelölt útvonal van: a Források útja (Budai-hegységben), a Remeték útja (Pilis-hegységben), és a Szeretet útja (Visegrádi-hegységben).

Akár egyben, akár szakaszolva, akár kis körökre osztva is teljesíthetők. Ez nem egy jelvényszerző mozgalom, de gondoltak azokra is, akik szeretik az ilyesmit. Ezért elérhető a vezetőfüzet kézzel fogható változatban is (tartalma megtalálható a honlapjukon), amelyben a megadott nyolc állomáson satírozni kell, amelyből végül egy képet kapunk. Ezt befotózva egy egyedi jelvény lehet a jutalmunk.

Ebben a bejegyzésben olvashatsz a Pálos rendről, a Pálos útról, továbbá a Források útjáról, amely Budapesten halad át.

Kalandomat korán reggel kezdtem a szentendrei HÉV-en, amelyről Pomázon szálltam le, majd a 860-as jelzésű busszal Pilisszentkereszt - pilisszántói elágazásig utaztam. Az út túloldalán, a patika előtt indul a Remeték útja. A reggeli hűvös időben a Fő úton csorogtam lefelé a Szent Kereszt-templomig, ahol az első állomás található.

Ezt követően elsétáltam a temető előtt, majd a végénél befordultam jobbra, a piros sávos jelzést követve. A következő pont a Magas-hegy nyereg volt. Az odáig vezető úton egyenletesen, de folyamatosan emelkedett az ösvény. A tisztásokról látszódtak a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatai, a település, s az előttem magasodó Pilis-tető.

A második állomástól a zöld jelzést követtem fel, egészen a tetőig. Az út régi ismerős volt, sokszor jártam már rajta. Kis kitérővel érdemes meglátogatni a Szeretet-forrást és a Trézsi-kutat, a zöld kör jelzést követve. Ezek egymás előtt helyezkednek el. Mivel alig egy hónapja voltam itt pár barátommal, ezt most kihagytam, s haladtam tovább. Mindig az a tapasztalatom, hogy a szintemelkedések a sorompóig sűrűek, utána a panoráma úton kényelmesebben, kevésbé szaporán veszem a levegőt. Az első kilátópont László-kúpja, amely után egyre több som virágzik az ösvény szélén. A kedvenc részem a déli kilátó, innen még szebb a panoráma: láthatjuk az előttünk elterülő Pilisszántót, a szomszédos Hosszú-hegyet, kicsit távolabb a Kevélyek jellegzetes csúcsait, tiszta időben Budapestet s a mellette elterülő Hármashatár-hegyet is.

Az ösvény az Orosdy-réthez ér. Innen a zöld háromszög jelzést követve körülbelül 500 métert kell még haladnunk, hogy megérkezzünk a Pilis legmagasabb pontjára, a Pilis-tetőre (756 m). Még csak március van, de idén már harmadjára vagyok itt. Mindig más arcát mutatja, s a Boldog Özséb-kilátóból mindig mást veszek észre - vagy olykor semmit, mert vagy elfúj a szél, vagy hatalmas a köd. Rajtam kívül csak egy ember volt a kopár tetőn. Satíroztam a harmadik pontnál, majd megnéztem a kilátást. A kilátó a Pálos Rend alapítója után kapta a nevét. Özséb a 13. században esztergomi kanonok volt, majd a tatárjárást követő években elvonult a Pilisbe. A remete életet azért választotta, hogy el tudjon mélyedni, csendben s egyedül legyen, Istennel. Egyik imádkozása során látomása volt, amely megfejtése után összegyűjtötte a szétszórt remetéket, majd megalapították hazánk első s egyetlen rendjét.

A panoráma megtekintése után visszacsorogtam a rétre, majd onnan az egyik kedvenc pontomhoz, a déli oldalban található kis tisztáshoz siettem. Leültem, levettem a cipőm, ettem egy répát, olvastam a vezetőkönyvet, néztem a tájat, s a repülő madarakat. Csodálatos tízórai szünet volt, főleg annak tudatában, hogy péntek van, s én szabadságon vagyok azért, hogy itt lehessek.

A negyedik ponthoz, Simon halálához még mindig a zöld jelzést követtem. Az elnevezés nem véletlen: az egykori Simont a környéken érte a halál. Érdekes, hogy három monda is akad hozzá - akár három különböző Simonról. Az egyik legenda szerint II. András királyunk felesége, Gertrudis királynő egyik gyilkosát, Simon bánt, itt vetették le a sziklák közé. Egy másik történet alapján miután a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, Simon papnak sikerült elmenekülnie, de pár nap múlva a törökök rátaláltak, s a kolostor kincseit követelték rajta. Végül nem kímélték meg az életét, s levetették az egyik szikláról. A harmadik történet szerint egykoron egy bölcs, öreg remete élt itt a közelben. A szomszédos falvak lakói hozzá jártak tanácsot kérni, betegségeikre gyógyírt kérni. Később az öreg Simon itt is halt meg, s a környékbeliek ide temették el. Hálából és tiszteletből őrizték meg emlékét azzal, hogy elnevezték róla ezt a környéket. Legtöbbször a legutolsóval találkoztam, s talán ez is áll a szívemhez legközelebb - főleg ha már éppen a remeték nyomában járok.

A völgyben lefelé haladva legyünk óvatosak: nagyon meredek, vannak kidőlt fák, sok a kő, és a föld sokszor nedves (tapasztalatom szerint akkor is, ha egy hete nem esett). Figyelmemet olykor el is vonta az intenzív virágillat és látkép: hóvirágok, hunyorok és keltikék ragyognak a túrázókra.

Leérve balra folytattam tovább utam, a piros sávval festett ösvényt követve. Átkeltem egy mélyúton, amelynél fokozottan figyeljünk, mert meredek, az avartakaróban könnyű elsüppedni, továbbá fa és kő törmelékek is nehezítik haladásunkat. Egy kereszteződéshez érve balra fordultam, hogy megérkezzek az ötödik ponthoz, a Csévi-szirtek barlangjaihoz. Az itt található Ariadne-barlangrendszer részét képezik a Leány-, Legény-, Ariadne-, Rejtekút-, Vacska-, és Kőoszlopos-barlangok. Magyarország harmadik leghosszabb és negyedik legmélyebb barlangrendszere ez. Labirintusszerű jellege a mészkő és a hévizes eredetű oldásnak köszönhető. Az első kettő barlang bejárati része szabadon járható, de beljebb már csak kutatók látogathatják. Számos leletanyag is előkerült ezekből a lyukakból: balta, kőeszközök, réz- és bronzkori cserepek, római kori fésű, Árpád kori cserepek. A Legény-barlang bejárati csarnokában egykoron pénzhamisító műhely is működött. Amikor Boldog Özséb a remete életet választja, akkor sokáig az itteni barlangokban él.

Érdemes felmenni a két legnagyobb barlanghoz, a Leány- és Legény-barlanghoz. Egy hónappal ezelőtt a barátaim társaságában fellátogattam, csodálatosak!

Innen csupán egy kilométerre található Klastrompuszta, amelyet a kék barlang jelzést követve értem el. A helyszín az Országos Kéktúrát járóknak is ismerős lehet, hiszen annak is pecsételő pontja.

Özséb atya által a Pilisben összegyűjtött remetékből közösség alakult. Hamar csatlakoztak hozzájuk a Mecsek erdeiben élő szerzetesek is. Ezt követően, Klastrompuszta központtal megszületett a Pálos Rend. A Szent Kereszt pálos kolostor 1250-1304 között volt a rend központja. Özsébet halála (1270.01.20.) után itt temették el. A kolostor a török hadjáratok során (16. sz.) tűzvészben pusztult el. A megmaradt romjait, köveit a helyi lakosság építkezésekhez elhordta. Szerencsére az alapok ma is kivehetőek és meglátogathatjuk. A háttérben a Klastrom-szirtek fehérlenek. Érdemes megtekinteni a hatalmas Pálos Fát is az ösvény mellett.

Nagyjából félúton jártam. Egy kicsit hosszabb pihenő után, a sárga sávos jelzést követve hagytam el a települést, és kezdtem meg egy újabb hátizzasztó, nagyjából 2,5 kilométer hosszú, emelkedős szakaszt. Elsétáltam a Kapisztrán-kunyhó előtt, amely félig a földbe van ásva. Nagyon hangulatos, a belseje meglepően tiszta (értsd: nem használják wc-nek), előtte tűzrakóhelyet alakítottak ki több, székként funkcionáló rönkkel, de pár lépéssel arrébb padokat is találhatunk. Remek bivakhely.

A völgyben tovább haladva elsétáltam még a Pilis-nyergi-víznyelő előtt, amelynél egy kis pihenőt alakítottak ki. A víznyelőt lezárták, így csak csukott ajtaját lehet látni, amin ottjártamkor egy jó nagy kidőlt fa pihent. Innen már nincs sok hátra a hetedik ponthoz, a Pilis-nyeregig. A Fekete-hegyet és a Pilis-tetőt összekötő csomóponton a második világháború során fegyveres harcok is folytak - emiatt látható itt egy emlékmű. A nyereg ma már egy nagyobb erdei csomópont, hatalmas pihenővel, rengeteg paddal és egy jókora esőbeállóval. Kijelölt tűzrakóhely is, ottjártamkor fiatalok sütögettek.

Kicsit szusszantam, majd a piros és sárga sávos jelöléseket követve lecsorogtam Pilisszentlélekre. Az 1111-es úton át kell kelni, majd pár lépést megtenni a szélén. Figyeljünk és legyünk éberek, mert nagy rajta a forgalom! A település előtt található a Kálmán-kút. A Petőfi Sándor utcán, a piros jelzést követve, elindultam kifelé a faluból. Elmentem egy bárány, majd egy liba legelő között, majd kisvártatva megérkeztem az újabb megállóhoz, a pilisszentléleki Pálos kolostorromhoz. Egykoron királyi vadászlak volt itt, de még az Árpád korban kolostorrá alakították az épületet. Később Nagy Lajos király, a pálosok egyik legfőbb támogatója, többször is megfordult itt. 1287-ben Pilisszentlélek határában található Szentlélek-monostort a klastromi Szent Kereszt-monostor szerzetesei népesítették be. Itt imádkoztak, a környező földeken s erdőkben pedig dolgoztak. 1526-ban, a mohácsi csatát követően, török seregek áldozatául esett ez a kolostor is. Ma is látható, hogy egykoron hatalmas épület lehetett. 

A piros sávos jelzést követve hamar az Égett-hárs nevezetű ponthoz értem. A zöld sáv jelzést követve eljutunk a 3,4 kilométerrel odébb található Két-bükkfa-nyeregig. Ezen az úton először a 2020-as pandémia alatt jártam. Ahogy most újra itt sétáltam, eszembe jutottak az emlékek, a jeleket se kellett figyelnem, szinte fejből, tempósan haladtam. Néhol erdészeti aszfaltos úton, néhol a fák között, átkelve egy patakon, fenyőfa ültetvény mellett, majd újfent átkelve a forgalmas 1111-es úton.

A nyeregből már csak lefelé vezetett az út: a Római úton haladva elérkeztem a Szopláki-ördöglyukhoz. A látványos bejáratú képződmény egykoron hévizes barlangrendszer volt, a mélyből feltörő meleg víz formálta. Később a völgyben folyó patak utat talált a felszín alatti járatokba, s tovább alakította azokat. Aknái 110 méter mélyre nyúlnak le. 1982 óta fokozottan védett, részben az itt élő denevérek miatt.

Pár lépéssel arrébb található Döme halála. A keresztről leolvasható, hogy 1957. október 3.-án mérés közben tragikus körülmények között, az itt látható nyiladéknál hunyt el Pápay Domonkos, okleveles erdőmérnök.

Pár méter után elérkeztem a Mária-padhoz, amely egy újabb pihenőhely. Sok a pad, az asztal és egy fedett kis kunyhó is épült.

Meg se állok, megyek tovább a zöld jelzést követve. Elsétálok Hutaúttelep házai előtt, majd egy réten találom magam. Most először vettem elő a telefonos térképem, hogy megnézzem hol is vagyok, s merre folytatódik tovább az ösvény. A rét szélén, bal kéz felé az első lejárat lesz a jó választás, azon kell tovább menni.
Először a Klastrom-kúthoz értem. Ez a természetjáróknak egy nagyon fontos helyszín, ugyanis itt született meg a Magyar Turista Egyesület megalapításának gondolata 1888. szeptember 24.-én Báró Dr. Eötvös Loránd, Dr. Téry Ödön és Dr. Thirring Gusztáv között. Az egyik sziklán emléktábla, a forrás felett pedig egy emlékirat állít ennek a fontos helyszínnek további jelentőséget.

Kicsivel arrébb léphetünk a cisztercita apátság romjai közé. 1184-ben alapítottak itt kolostort a ciszterciták, amely egy francia szerzetes rend. III. Béla és utódai feltehetőleg királyi temetkezőhelynek szemelték ki a kolostort, mert az közel volt Esztergomhoz, a király székhelyéhez. Gertrúd magyar királynét, II. András feleségét itt temették el (1213). A török hódoltság idején ezt a kolostort sem kímélték a portyázók. A korabeli viszonyok legmodernebb technikái voltak fellelhetőek: vízvezeték szállította a forrás vizét egy jól felszerelt fémfeldolgozó műhelybe, illetve a díszkút a nyugat-európai kordivatnak felelt meg.

Ezzel véget is ért a Remeték útja. A Dera-patak mentén visszatértem Pilisszentkeresztre, ahol az autóbusz fordulóban megvártam a következő járatot, s ahogy jöttem, úgy hazatértem.

Számomra ez az út most kicsit a saját határaim feszegetéséről szólt. A hullámvasutazás, a sok meredek hegymenet, a sok hirtelen lejtő megmászása fárasztó volt. De jól esett, hogy meg akartam, s meg tudtam csinálni, mindezt úgy, hogy végig egyedül voltam, így a testem jelzéseire s megéléseire is tudtam összpontosítani, s figyelni.

Infó: Remeték útja
Útvonal: Pilisszentkereszt > Magas-hegy nyereg > Pilis-tető > Boldog Özséb-kilátó > Simon halála > Csévi szirtek-barlangjai > Klastrompuszta, kolostorrom > Pilis-nyereg > Pilisszentlélek, Pálos kolostorrom > Két-bükkfa-nyereg > Mária pad > Pilisszentkereszt, Cisztercita klastromkert > Pilisszentkereszt
Táv: 25,9 km
Szint: +1265 m ; -1275 m
Mozgási idő: 8:15
Egész idő: 6:56

További fényképek, videók, sztorik, s érdekességek:
Facebook
Instagram