A Szeretet útja egy nagyjából 27 kilométeres zarándoklatra vagy túrára csábít Visegrád körül. A barangolás közben megtekinthetünk ismert és kevésbé ismert épületeket, helyszíneket, ösvényeket. Mindeközben az online vagy az offline is elérhető vezető füzetben foglalt gondolatok által befelé tudunk fordulni, hogy jobban megértsük a szeretet fontosságát és erejét.

A Pilisi Pálos Utaknak három útvonala van: a Források útja a Budai-hegységben, a Remeték útja a Pilisben és a Szeretet útja a Visegrádi-hegységben. Ez utóbbit jártam most be, ezzel teljesítettem mindhármat.

Ezek akár egyben, akár szakaszolva, akár kis körökre osztva is teljesíthetők. Lehet zarándoklat, elmélyedés, vagy egyszerűen kirándulás.

Ebben a bejegyzésben olvashatsz az egyetlen magyar alapítású és máig létező férfi szerzetesrendről és a Pálos útról bővebben.

Ismét egyedül vágtam neki az utolsó Pilisi Pálos utamnak. Szeptember első hétfői napján reggel hét óra körül indultam Visegrád központjából. Az első állomás a Keresztelő Szent János templom mellett található. Elővettem a kísérő füzetet, s elolvastam az itteni részt. "Mátyás királyhoz nemcsak maga Visegrád, hanem a pálos rend is kötődik. A király hitéletével a pálos rendhez fordult, egész uralkodása idején kapcsolatot tartott a pálosokkal. Ez is szerepet játszott abban, hogy Mátyás uralkodása idején a rend is aranykorát élte." - kezdődik a szöveg.

A kék kereszt jelzést követve a Fő utcán keresztül hagytam el a települést. Itt több régi ház is található, nagyon szépek. A Salamontorony utcán haladva jön az első emelkedő. A macskaköves út felvisz a névadóhoz, amely a XIII. század közepén, a Fellegvárral egy időben épült. Az alsó vár (ahogy máshogy hívni szokták) három feladatot látott el: katonai erődítmény, ispáni lakhely és királyi szálláshely volt. Belülről megtekinteni nyitvatartási időben lehet. A túloldalán, a kapu mellett kút található.

Pár métert követően a kék kereszt jelzés jobbra tér le, de mi maradunk a macskaköves úton, s immáron a kék kör jelzést követjük. Miután átkelünk a Panoráma úton, megérkezünk a Sibrik-dombhoz (176 m). Itt találhatóak Visegrád első várának és templomának romjai. A IV. századi Pone Navata római erődítmény romjaiból ispáni várat emeltek. Első írott említése 1009-ből ered. A két épület a tatárjárás idején, 1242-ben pusztult el.

400 méterrel odébb ered a Mátyás-forrás. Az 1873-ban foglalt forrás kevésbé ismert, viszont gyönyörű kialakítást kapott. Vize hideg, finom és bő folyása van, még a nyári szárazság időszakában is.

Öt perccel később érkezünk el a második állomásra, az egykori Pálos kolostor helyére. Az épületnek ma már csak hűlt helye van, de I. András és fia, Salamon (XI. század) görög monostort építtetett itt, amelyet az 1400-as években a pálosok vettek át.

A kék körtúra jelzést követve átkelünk az Erdészek Barátság Parkján, majd megkerüljük a Mogyoró-hegyet. Felkaptatunk a Jurta Kempingen át a visegrádi sípályán, majd végül a Nagyvillám-nyeregben kötünk ki, a bobpálya parkolója mellett.

Az erdő szélén található több pihenőpont és a harmadik állomásunk is. A rét telis-tele volt őszi kikericsekkel. Az ősz lila hírnöke nagyon szép, de ne érjünk hozzá, mert mérgező!

A kék sávos jelzést követve haladunk tovább, ahol a lovak is unikornissá válnak. Meglátogattam Borjúfőt (425 m), a környék legszebb kilátópontját. A kiszögellés után a Moli-pihenő (516 m) következett. A meredek, csúszós terepen legyünk fokozottan figyelmesek.

Többször jártam már itt, de most végre egyedül voltam és a padra is le tudtam ülni, amelyet 1975-ben a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület, Hegymászó Szakosztálya állított Molnár Lajos emlékére. Ez egyben a vándorlás negyedik állomása. A padon ülve néztem a kanyargó Dunát, a mellette húzódó hegyek vonulatait, s eszegettem tízórainak szánt szendvicsemet.

Követtem tovább a kék jelzést, amely nosztalgikus emlékeket keltett bennem, hiszen 2021 tavaszán jártam le az itteni kéktúrát, csak fordított irányban.

Az ösvényen a gyors haladást néhány kisebb-nagyobb hullámvasutazás és a mellettünk magasodó bükkösök csodálása lassítja. A Vízverés-nyerge után, ahol padok és esőbeálló is található, az Urak asztala melletti rézsű vezet tovább.

Az ötödik állomás a Palóczki-rét szélén áll. Öt perccel odébb nyújtózik a Pap-rét, amely a környék csomópontja. Ez nagyjából az utam féltávja is volt, így a füzet olvasása mellett ebédszünetet is tartottam.

3,3 kilométerrel és egy nagyobb ereszkedéssel később érkezünk meg Pilisszentlászlóra. A település hírnöke a fából faragott vaddisznó és az ösvény felett kifeszített Országos Kék felirat. A községben már nagy a jövés-menés, nem hiába, iskolakezdés volt. Árnyék sehol, így ez volt a legmelegebb szakaszom. A zöld sávos jelzést követve juthatunk el a zöld templom jelzésig, amely elvezet a Szent László Király-templomhoz s a körülötte elterülő temetőhöz. 1290-ben III. András adományozta a pálosoknak. A településen épült a rend egyik első monostora is. A kerítés sarkában található a hatodik állomás.

Az utca végén a focipályánál balra fordulva hamar visszakerülhetünk a zöld sávval festett Béke utcára. Ha a sportlétesítménynél kicsit tovább megyünk, megnézhetjük s bejárhatjuk a dombra épült Kálváriát is. A sarkon egy kereszt áll, mellette pedig kút. Ez lesz az utolsó, a következő vízvételi lehetőség már csak Visegrádon lesz - már ha nem teszünk kerülőutat a forrásokhoz.

Széles, döngölt úton haladunk, árnyék nélkül. Körülöttünk mezőgazdasági és lovászati területek találhatóak. 18,8 kilométernél értem el a hetedik állomást, az út szélén álló keresztnél. "Crux viator, azaz az útszéli kereszt jellemzően határvidéket jelöl. Sokszor tájékozódásra is használják a zarándokok búcsújárás alkalmával, de jelenti a lelki eligazodást is." - olvasható a füzetben.

A jelzést tovább követve az út emelkedik, majd hirtelen ereszkedik. Egy árok mellett haladva egyszercsak tábla hirdeti: itt kezdődik a Spartacus-ösvény. Ez az első alkalom, hogy itt járok, s végigjárom a híres utat. Eddig mindig elkerültem, mert olyannyira ismert, hogy hétvégente általában sokan vannak itt - erre pedig nem vágytam. Ezért is jók a hétköznapok, most is csak egy emberrel találkoztam az ösvény végén.

Tábla hirdeti: "Figyelem! A Spartacus-ösvény nehéz szakaszokat is tartalmaz, ezek leküzdése megfelelő felkészültséget, felszerelést, fizikai állapotot igényel!".
Esőzés után, csapadékos, nedves időben nem ajánlott rajta közlekedni.
Figyelmünk nem lankadhat és nem kalandozhat el, mindig nézzünk a lábunk elé!

A kultikus turistautat eredetileg vadászok használták, de végül 2015 őszén megnyitották a kirándulóknak. Merész, keskeny vonalvezetésű, egy nyomvonalas járat, de hihetetlen módon szinte végig szintben marad. Az előttünk kanyargó útra, a körülöttünk elterülő völgyekre, árokra és néhol hegyekre is csodálatos kilátás a jutalmunk. Többször sziklák mellett vezet el, egy részen még lépcsőfokokat is véstek. Ezt követően jön az etalon, a fényképeken legtöbbször látott rész: a káprázatos kilátás a Dunára és a hegyekre.

A 310-370 méter magasságban húzódó ösvényt a Jenő-kunyhó és a körülötte elterülő pihenő zárja. A pár főt befogadni képes vadászkunyhót Horthy Miklós építette, s öccséről nevezte le. Ezen a nyeregponton nem csak a domborzat pihen meg, hanem egykoron a vadászok, most pedig a túrázók. Ez egyben a nyolcadik megálló is. 

Miután elfogyasztottam a szőlőmet és datolyámat, tovább indultam a zöld sávos jelzésen. Először egy széles úton, majd attól elköszönve, mintha a Spartacus-ösvényt folytattam volna, csak a pompás panoráma nélkül. A rézsútos ösvény továbbra is kígyóként kanyarodik, a vége felé két rövidke fa hídon is átkelünk. Az Apáthy-völgy túloldalán fekvő egykori kőbánya könnyedén kivehető a dús lombozat között is. Néhol hallani az Apátkúti-patak csobogását, amelyet az autók egyre hangosabb zaja vált fel. A völgyről és környékéről, illetve az itt javasolt útvonalról erre lehet tovább olvasni.

A Füvészkert felett a fák között észrevettem egy őzet és egy gidát - könnyű volt, mert hangosak voltak. Az utolsó kis emelkedőt is legyőzve kiérünk egy rét szélére. Hely híján jelzéseket nem találunk, de maradjunk a rét szélén, majd a bokrok közé menjünk be, arra folytatódik a zöld jelzés. Hamar elérkezünk Visegrád első épületeihez, majd folyamatos ereszkedéssel a Millenniumi kápolnánál találjuk magunkat.

A Széchenyi utcán tovább sétálva fél kilométer után megérkezünk újra a város központjába. Akár autóval, akár busszal vagy akár komppal is hazajuthatunk.

Útvonal: Visegrád > Salamon-torony > Sibrik domb > Mogyoró-hegy > Nagy-Villám > Moli-pihenő > Palóczki-rét > Pap-rét > Pilisszentlászló > Spartacus-ösvény > Jenő-kunyhó > Visegrád
Táv: 28,4 km
Szint: +1055 m ; -1050 m
Mozgási idő: 6:4
Egész idő: 9:00

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram