A Visegrádi Pirosút túramozgalom nemes egyszerűséggel annyit kér, hogy haladj a piros sávos jelzésen Visegrádtól Leányfaluig, s közben a kijelölt helyszíneken pecsételj a túrafüzetbe. Már ha szeretnél, mert nyilván nem kötelező, de ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen, hogy jutalmunk egy jelvény legyen! A túra nagyon izgalmas, vannak benne völgyek, patakátkelések, patak mellett haladások, gerincek, szép kilátás pontok, keltikék és nünükék. 

Március utolsó szombatján esőáztatta időt jósoltak, de szerencsénkre a szél elfújta a felhőket, így a hajnali esőzés után indulhattunk is az aznapra tervezett túránkra. Busszal Visegrádra utaztunk a révig, ahol leszállást követően, az OKT-s pecsét lenyomásával kezdtük az aznapi kirándulást. A jelöléseket követve elhaladtunk a Keresztelő Szent János templom, egy temető s az egykori kisvasút emléktábla mellett. Nagyjából két kilométer után kiérünk a lakott városrészből, s behatolunk az Apátkúti-völgybe, ahol egyből közelebb kerülünk az Apátkúti-patakhoz. Egy sorompót elhagyva egyből a felduzzasztott kis patakhoz érünk, amelyben nyüzsög az élet: a tó vizén kacsák úsznak, a szélén békapetéket terelget a víz, s a tó melletti fák törzsén hódrágás nyomai láthatóak.

Pár lépés után elérkezünk az Ördögmalom-vízeséshez. A patak kis kanyarulatokkal lezúdul, majd egy apró medencébe érve megnyugszik, hogy aztán tovább csordogáljon. Nagyon szép és hangulatos hely, érdemes felkeresni! Körülötte több pad is található.

Jelzésünk arra ösztökél, hogy ne az aszfaltos úton menjünk tovább, hanem keljünk át a patakon, s annak túloldalát válasszuk. Ekkor még nem is nagyon tudtuk, hogy ezt követően még 6-7 km-ig szorosan a patak mellett fogunk haladni. De ne szaladjunk ennyire előre!

Pár métert az odvas keltikék mellett tettünk meg, majd visszatértünk az aszfaltos útra. A Bertényi Miklós Füvészkertnél begyűjtöttük pecsétünket, majd a füvészkert és Telgárthy-rét közötti padok egyikén ettünk egy kicsit. Tovább haladva elhaladtunk a pisztrángos tavak és az Apátkúti menedékház mellett, majd a Stefánia-híd mindkét oldalán megnéztük az egykori kőbányákat.

Ahol a Pilis Bike útvonala tovább fut az aszfalton, ott mi jobbra tartva áttértünk immár a földútra. Pár lépés múlva a Kaán-forráshoz értünk, ahol egy kis békával is találkoztunk. Habár a vízből inni nem tudtunk, mert ahhoz sokáig kellett volna várni, a cserkész emléktáblát meg tudtuk tekinteni.

Egyre beljebb hatoltunk a patak mellett a mély völgyben. Csodálatos érzés volt itt sétálni, annyira gyönyörű itt minden! Egy ponton leültünk, és percekig csak hallgattuk a patak csobogását, a madarak énekét, és szívtuk be a friss levegőt. Receptre kéne felírni! 

Meglepően tapasztaltuk, hogy két helyen nemrégiben fa hidakat emeltek a biztonságosabb áthaladás érdekében, olyan részeken, amelyek kifejezetten omlás veszélynek vannak kitéve. Ez után nem sokkal elsétáltunk az Alpár-forrás előtt. Az Apátkúti-patakon többször is át kell kelnünk, de sok a nagy kő és nem mély a víz, így ezek nem veszélyes mutatványok.

Ahogy kicsit eltávolodunk a víztől gerilla táblákat kezdtünk el felfedezni a piros út mentén. Ezeken mind egy-egy turistanevelő mondat s grafika szerepel: "Ne hagyj nyomot!", "Szagolj!", "Érints!", "Fülelj!", "Figyelj!", "Lélegezz!", "Ölelj át egy fát!".

Az egyik patakkanyarban keresztet állítottak, melyet padokkal vettek körbe. Ez bizony tényleg elég meghitt helyszín lehet imádkozáshoz.

Az egyik kisebb kialakított pihenőn pedig egy faoszlopos tartóban elsősegély dobozt helyeztek ki, amelyen felül még sör és három különböző műzliszelet is elfért. Ilyet még nem láttam erdőben, nagyon szép és hasznos kezdeményezés, remélem többel találkozom még! 

Pilisszentlászlóhoz közeledve jobbunkon a Hobozsi Zen kápolna mellett sétáltunk el, majd hamarosan a település szélén találtuk magunkat. Az utca lakói kedvesen kérdezték, hogy a Spartacus ösvényt jártuk-e be, s meglepődve hallották, hogy nem, Visegrádról jövünk s Leányfaluig megyünk. Még az utca macskája is megijedt és elfutott. A Béke utcában begyűjtöttük az itteni OKT-s pecsétet a füzetünkbe, majd a főtéren kicsit bevásároltunk, s ebédeltünk egyet. Most vagyunk nagyjából félúton.

Mivel az itteni OKT szakaszt már bejártuk, tudtuk, hogy emelkedők várnak ránk. De előtte a már híressé vált fa róka, országos kéktúra felirat, hív az erdő telefon (ez most nem működött) és fa vaddisznó várt ránk. Ahogy másztuk a szinteket, a szél egyre erősebb, körülöttünk a csupasz szürke nyárfák csak lengtek össze-vissza.

A Szarvas-szerűnél újra aszfalthoz értünk, haladtunk a Pap-rét felé, ahol egy újabb OKT-s bélyegzőnyomot hagytunk a füzetünkben. Itt ismét egy étkezéssel egybekötött pihenőt tartottunk, közben pedig néztük a kerítés túloldalán lévő lovakat, s az aszfalton elsuhanó bicikliseket.

Apropó, bicikli! A Pap-rétről több remek aszfaltos kerékpárút is fut Pilis Bike néven. Ha érdekel, itt egy kis kedvcsináló hozzá, amely a feljebb említett szakaszok zömét is bejárja.

Követtük tovább a jelzésünket, amely a Palócki-rét után elválik a kéktől, s jobbra tart. Alulról megkerültük a Zánkói-rétet (itt is van két nagy pad), majd egy kerítés mellett enyhén haladtunk felfelé. Hamarosan elérkeztünk egy újabb tisztáshoz, a Mező-réthez, de erre épp csak egy pillantást vetettünk. Utunk kikerüli, s egy balra kanyar után lankás emelkedőn felmentünk a Kis-Bükk-tetőre (548 m). Bár a fák sűrűek, mivel lombkoronájuk még nincs, néhol könnyedén átláthattunk közöttük, hogy meglessük a tájat. Egy kijárt ösvény szépkilátás pontot biztosít Tahira és a messzi Naszályra.

Ez után kicsit leereszkedtünk, hogy aztán egy enyhe emelkedőn felmehessünk a Vörös-kőre. Itt is pecsételtünk az óriás esőbeálló épülete előtt. Az 521 méteres magaslaton egykoron egy felszabadulás emlékmű állt. Mára ezen már se felirat, se csillag, helyét átvette egy kereszt és egy cuki vörös róka rajza. Rajta ülni vagy állni viszont kiváló, ami jól is jön a csodálatos panoráma nézése közben. Merthogy innen rengeteg mindent lehet látni: a Naszályt, a Dunát, a Szentendrei-szigetet, Vácot, Gödöt, Dunakeszit, Fótot Budapestet, a Gödöllői-dombságot, sőt még a Mátrát is! Lélegzetelállító, ide tényleg megéri feljönni.

Piros utunkat folytatva, a gerincen folyamatosan ereszkedtünk a keskeny ösvényen. Egy idő után a nyomvonal meredeken szerpentines lett, sok hajtűkanyarral, kitaposott, rövidebb útvonalakkal és ösvényekkel. Ez egy mélyútban folytatódik tovább, ahol a vastag falevél ösvényen lépkedhettünk, amíg egy hangos tacskó meg nem ijesztett minket.

Pár lépés után elérkeztünk egy kisebb elágazáshoz, ahol egy táblán az "Erdő fohásza" olvasható. Túloldalán a Rekettyés-tó található, érdemes megtekinteni, ha már itt járunk. Nagyjából 180 méterrel később jutunk el a Vörös Meteor-forráshoz. 1979-ben építette át az azonos nevet viselő triál csoport, megalakulásuk 20. évében. A forrás vize messzire elfolyik.

Innen már csak közel egy kilométer, és megérkezünk Leányfalu széléhez. A település utcáit járva folyamatosan ereszkedünk, célunk a Duna-part. Pár perces keresgélés után megtaláljuk az utolsó pecsétünket is: a kisebb rév megálló (Leányfalut köti össze Pócsmegyerrel) mellett található egy fa oszlopon.

Túramozgalom infó: Piliscsabai Természetjáró Egyesület
Útvonal: Visegrád -> Ördögmalom-vízesés -> Kaán-forrás -> Apátkúti-völgy -> Pilisszentlászó -> Pap-rét -> Kis-Bükk-tető -> Vörös-kő -> Vörös Meteor-forrás -> Leányfalu
Táv: 21,7 km
Szint: +840 m; -875 m
Mozgás idő: 6:02
Egész idő: 7:17

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram